Esztergom ostroma 1604-ben.
Esztergom ostroma 1604-ben.
1604 őszén, midőn híre járt, hogy a török Esztergom ellen készül, a környékbeli falvakból minden marhát Esztergomba hajtottak.
A várőrség is jelentékeny erősítést nyert. Kollonich Nándor, ezredével az Esztergom előtti sánczokban, gróf Mansfeld pedig a tamáshegyi erődben helyezkedett el.
A török sereg szept. 19-én érkezett Esztergom alá Haszán bég vezérlete alatt, de a várbeliek heves ágyuzása következtében táborát kénytelen volt a Kővágó-hegy alján elhelyezni. 26-án a várbeliek heves rohamot intéztek a törökök tábora ellen, mely alkalommal Hohenlohe Kázmér és Salm grófok, valamint Ammon százados elestek.
Október 3-án és 5-én a rohamok megismétlődtek. Az ellenségeskedést csupán a törökök békekövete szakította meg egy időre, de az eredménytelen tárgyalások után, okt. 7-én, a harcz újra kitört, míg végre okt. hó 13-án a török egész táborával felkerekedett és elvonult a vár alól. Bocskay István felkelő hadjáratát a török felhasználta, s amaz egyezség ellenére, melyet a fejedelemmel kötött, elébb Visegrádot támadta meg, melyet a vallon őrség gyáván feladott, majd Esztergom elfoglalására indúlt.
Ali basa 1605 aug. 30-án Esztergom alá érkezvén, legott Párkány és Szent-Tamás megszerzésére törekedett. Esztergom parancsnoka ekkor gróf Oettingen Vilmos volt, a ki nem nagyon bízott a magyarokban, ezért az őrség magyarjainak felmondta a szolgálatot, s helyükbe Komáromból kért erősítést. Onnan csakugyan küldtek öt csapatot a Mörspurg-féle ezredből, gróf Dampierre parancsnoksága alatt, s ezek be is jutottak a várba, noha Kakat felől a törökök heves ágyútűzzel fogadták őket, midőn a Dunán, Esztergom felé hajóztak. Szept. 24-én a törökök árulás következtében elfoglalták a Szent Tamás hegyén épült erődöt, majd azokat a sánczokat vették be, melyek az erődtől a Duna felé húzódva, a várost körülvették. Október 1-én a törökök a Vízivárost támadták meg, melyet heves küzdelem után bevettek; e harczban Oettingen is elesett.
