Bottyán elfogatása.
Bottyán elfogatása.
A bécsi főhaditanács csak egy hónap mulva tudta meg Bottyán elfogatását, s ekkor meghagyta az esztergomi várparancsnoknak, hogy Bottyánt kísértesse Bécsbe. Kuckländer október havában erős fedezet alatt csakugyan útnak indítja Bottyánt. Útközben azonban Nyergesújfalun, hol az éjjelt töltötték, a parasztok kiásták a ház falát, a melyben Bottyánt fogva tartották, s neje segítségével a készen tartott halászsajkán átkelvén a Dunán, előbb Selmeczbányára, majd Vihnyére ment, a hol hűséget esküdött II. Rákóczi Ferencznek.
Zsámboky István, Bottyán esztergomi seregének egyik kapitánya, már megelőzőleg, 1704 márcz. 7-én átszökött a kuruczokhoz, hasonlókép Szűcs György is, a kit báró Ebergényi császári huszártábornok még a felkelés kitörése előtt küldött Esztergomba, katonák felfogadása végett; utóbbi a nála levő hadfelszerelést eladta II. Rákóczi Ferencz fejedelemnek.
Bottyán elfogatása után az általa felfogadott csapatok feletti parancsnokságot Szlavniczai Sándor Menyhért alispán vette át, a kit utóbb ezredessé neveztek ki, de a magyar katonák mindegyre szökdöstek Esztergomból.
1704 elején, miként Palkovics Ferencz esztergomi aljegyző írja, csupán 11 község tartozott Esztergom vármegye hatóságához, a többi mind a kuruczoknak hódolt. (Villányi Sz. i. m. 166.)
Érsekújvár megvételekor (1704 nov. 16.) Bottyán Muzslán táborozott, honnan folyton szemmel tartotta Esztergomot is. 1705 febr. elején gróf Esterházy Antallal egyesülve, támadást intézett a Viziváros ellen, de támadása kudarczot vallott; közel száz főnyi veszteséggel kénytelen volt visszavonulni, miközben Szenttamásalját, a zsidóktól lakott városrészt felgyújtotta s nagy mennyiségű zsákmányt szerzett.
1704 végén, Esztergomon kívül, a karvai és a seprősi átjárók is a császáriak birtokában voltak. Ezeknek elfoglalása volt a kuruczok főfeladata, hogy a két országrész közötti összeköttetés akadálytalan legyen. Gróf Bercsényi Miklós már 1705 márczius havában Karvához szállott, hol ágyúival visszavonulásra késztette a komáromi 11 sajkát, melyek az átkelést meg akarták akadályozni; néhány ezer lovasát ezalatt a párkányi oldalra küldte táborozni.
A kurucz lovasság csakhamar összeütközött az Esztergomban tanyázó magyar csapatokkal, melyek egész Köbölkútig nyomultak előre, de ezeket a kuruczok részint levágták, részint visszakergették Esztergomba. Ekkorra már a magyar csapatok nagyrészt átpártoltak a kuruczokhoz; 1705 jún. 11-én már csak Agárdy kapitány csapata és még két sajkás volt Sándor Menyhért mellett, de az alispán már ezeknek a hűségében sem bízott.
A vármegye dunáninneni része teljesen a kuruczok birtokában volt. Bénynél Zsámboky ezrede, Kéméndnél Ilosvay kapitány csapata őrködött. A bécsi főhaditanács a vérengző Heister Sigbert helyett Herbevillet nevezte ki magyarországi főhadvezérnek, a ki 1705 nyarán a Csallóközben táborozott hadaival. Rákóczi, meg akarván gátolni, hogy Herbeville gróf Lipótvárt eleséggel ellássa, júl. 9-én Váczott ütött tábort, honnan, a Duna völgyén felfelé, a Garamhoz vonult; júl. 13-án már Bénynél volt, s itt az egykori avar sánczoknál táborozott.
