A táti ütközet.
A táti ütközet.
Esztergom visszafoglalásával a török uralom még nem ért véget a vármegyében, mert a budai basa a hódoltságot Esztergomig igyekezett kiterjeszteni. Károly herczeg 1685-ben újra megerősítette Esztergomot és Párkányt is, s a várba 1700 főnyi őrséget helyezett el. Június havában seregével Párkánynál táborozott, honnan Érsekújvár ostromára indult. De Érsekújvár megmentése érdekében Ibrahim, az új török nagyvezér is megindult táborával Esztergom alá, ama reményben, hogy Károly herczeg Esztergom megmentése végett abba hagyja az ostromot s nyílt síkon fog vele megütközni. (Villányi Szaniszló: Három évtized Esztergom megye és város multjából.)
A törökök július 30-án érkeztek Esztergom alá, s augusztus 1-én rendszeresen ostromolni kezdték. Tíz napon keresztül szünet nélkül tartott az ostrom s már-már úgy látszott, hogy Esztergom ismét a félhold uralma alá fog kerülni, midőn augusztus 10-én az ostromütegek elnémultak s az egész ostromló had ágyúival együtt, visszavonult, hogy a vár felmentésére siető Károly herczeggel megütközzék. Károly herczeg a Strasser Joakim várparancsnoktól vett hírek következtében, Érsekújvárt ostromló seregét két részre osztotta; egy részét Caprara alatt visszahagyta, 44.000 emberrel pedig már augusztus 8-án megindult Esztergom felszabadítására. Miután podgyászát Dunaalmásnál hátrahagyta, aug. 10-én Neszmélyen át, Nyergesújfaluig s onnan aug. 11-én a táti mocsarakig nyomult előre. A két hadsereg itt került szembe egymással, de a török sereg előnyös helyzete lehetetlenné tette a támadást, mire Károly herczeg aug. 15-én megkezdte a visszavonulást. Erre a török nagyvezér is intézkedett, hogy sereget a mocsár négy pontján átvonuljon. Aug. 16-án ismét szembe került a két sereg. Csakhamar heves ágyútűz vette kezdetét, melyet a török lovasság rohama követett, de a Károly herczeg hadai vitézül helytálltak és visszaverték a támadókat. Ezzel a herczeg serege ismét előrenyomult, a nagyvezér pedig a bajor választó ellen intézett támadást, de utóbbi szintén visszaverte a törököket, majd lovasságát rohamra vezényelte, mely teljesen megingatta a törökök csatarendjét s az egész had vad futásban keresett menedéket. A fényes győzelem aránylag kevés áldozatba került. Károly herczeg seregéből 100 ember esett el, ellenben a törökök 1500 embert veszítettek halottakban és kétszázat sebesültekben, azonfelül negyven zászló, harmincz ágyú, tizenhat mozsár, százötven lőszerkocsi, nagyobb mennyiségű ló és szarvasmarha került a győzők kezébe.
Másnap a vezérek a Nyergesújfalunál vert hajóhídon keresztül ismét Érsekújvárra mentek, mely vár aug. 16-án Caprara birtokába került. (Millenn. Tört. VII., 434. Villányi Sz. i. m.)
A táti csata volt utolsó mérkőzése a kereszténységnek és az ozmán hatalomnak Esztergom vármegye területén, de azért Buda visszafoglalásáig a vármegye állandóan ki volt téve a török-tatár hadak pusztításainak. Így 1688 szeptember 2-án, ép Buda visszafoglalása napján, a tatárok Ebszőnyt és Tokodot dúlták fel. Buda visszafoglalásával többé nem fenyegette a vármegyét veszedelem, de az 1699-ig terjedő török háború terhei igen meglassították 363újjászületését. Esterházy Pál nádor 1686 okt. 13-án előterjesztést tett Bécsben Esztergom benépesítésére, de teljesen figyelmen kívül hagyta a káptalan jogait. A káptalan, bár maga Károly herczeg vezette be ősi jogainak élvezetébe, földesúri jogai gyakorlásában csakhamar összeütközésbe került a várőrséggel. A várkapitány lefoglalta a dunai rév- és vámjogot is, e miatt közel másfél századon át perelt a káptalan a győri főkapitánysággal, melynek hatósága alá tartozott az esztergomi várparancsnokság is.
A volt hódoltsági területen a régi földesurak utódai a törökök kiűzetése után hozzáláttak régi ősi jogaik érvényesítéséhez, melyet megnehezített az a körülmény is, hogy a XVII. század viszontagságai közepett a legtöbb családnak elvesztek az oklevelei. A határjáró oklevelek hiányában egyes helyeken egész határok egybeolvadtak. A fegyverjog czímén a volt hódoltsági terület birtokosainak bizonyos váltságösszeget kellett fizetniök, mert különben a birtokot másnak adták. (Villányi Szaniszló i. m.) Az új birtokosok az elpusztult falvakba siettek német telepeseket hozni. Ily telepesek kerültek azután Dorog, Kirva, Nyergesújfalu, Süttő, Piszke és később Leányvár falvakba, mindamellett a vármegye lakosságának száma 1699-ben csak 10.000 volt, míg a városé 2000-et tett ki. A törökök kiűzetése után a vármegyei önkormányzat is új életre kel. A vármegye szervezése 1690–1691 közé esik.
