A hódoltsági rész.
A hódoltsági rész.
A békekötés értelmében azok a falvak, a melyek Esztergom várához tartoztak, tovább is megmaradtak a hódoltságban, így csak a Bátorkeszitől Kéméndig elhúzódó vonalon innen eső falvak nem kerültek bele a hódoltságba. De a határ ingadozó volt s a hódoltsági falvak ügyében lényeges eltérések forogtak fenn a békeszerződés magyar és török példányaiban. Illésházy István ugyan még 1607 junius 19-én újabb pótszerződést kötött a törökökkel, de ezzel a hódoltsági falvak ügye korántsem volt elintézve. A törökök 1609-ben 300 falut követeltek a meghamisított szerződés alapján. Mialatt Herberstein Ádám és Rimay János a békeállományok ratifikált példányaival Konstantinápolyba mentek, azalatt Szőgyénben egy bizottság alkudozott a török megbizottakkal, de eredményre nem juthatott, mert Ali basa ekkor is mereven ragaszkodott abbeli álláspontjához, hogy Esztergomhoz mindazok a falvak tartoznak, amelyek valaha, tehát 1543 óta, oda hódoltak. A magyar álláspont szerint csak azok a falvak tartoznak Esztergomhoz, a melyek 1595-ben oda hódoltak. 1610-ben ugyan ratifikálták Konstantinápolyban a zsitvatoroki béke okmányának azt a pontját, mely a hódoltsági falvakról szól, de ez nem sokat lendített a dolgon, mert midőn a követek Budára érkeztek, Haszán basa vonakodott az új példányt elfogadni. Az esztergomi hódoltsághoz tartozó falvak ügyében 1615-ben újból tárgyalás volt Bécsben Khlest bíbornok elnöklete alatt, melyen Ahmed kiája, Gratiani Gáspár, egy török szolgálatban meggazdagodott olasz, továbbá Forgách bíbornok, Pethe László és Apponyi Pál vettek részt. A bizottság hosszas tárgyalás után végre belement abba, hogy a vitás 158 hódolt faluból 60 falu hódoljon Esztergomhoz. (Salamon Ferencz: Két magyar Diplomata 262–64. Millen. Tört. VI., 134–136.)
Kara Ali utóda, Beker bég azonban még 1616-ban újabb falvakat hódoltatott be; garázdálkodásai miatt Thurzó György kénytelen volt ellene ismételten panaszt emelni a budai basánál.
Midőn Esztergom másodízben török kézbe került, Szőgyénben és Bényben, főleg a bányavárosok oltalmára, erődítvények készültek, melyeknek fenntartására az országgyűlések nem csupán Esztergom, hanem más vármegyék közmunkáját is kirendelték. (1608: XV. 1613: VIII. 1618: XIII. és IXL. 1622: XXXVI.) A szőgyéni őrség kizárólag magyarokból állott, úgyszintén parancsnokai, mint Ornay Tamás 1609, Bogács Gáspár 1620, Nadányi Miklós 1643, Juran Kelemen 1650, Kistolnai Szabó András 1650, Farkas Pál 1656.
Szögyén több mint félszázadon át előörse volt a magyar hadaknak, honnan nem egyszer akadályozták meg a török martalóczokat rablókalandjaikban; Érsekujvár eleste után azonban elveszítette fontosságát. (Magyar Sion III. 335,)
Mióta Vácz a magyar király kezébe került, Esztergom és Buda között az összeköttetés hajókon nehézséggel járt; ezért a törökök mindent elkövettek Vácz visszaszerzésére. De mivel sem a zsitvatoroki békekötés alkudozásai során, sem később nem sikerült visszaszerezniök, 1620 nov. 4-én a várost ostrommal elfoglalták, így azután Esztergom és Buda között az összeköttetés helyreállt.
