V. László.
V. László.
Midőn III. Frigyes 1451 őszén a császári koronázás végett Rómába ment, az ifjú László királyt is magával vitte.
Az osztrák rendek fel is szólaltak ez ellen, azonban eredménytelenül.
Ekkor – 1452 elején – az alsó- és felső-ausztriai rendek szövetséget kötöttek a magyarokkal a végből, hogy közös uralkodójukat Frigyes kezei közül kiszabadítsák. A mint Frigyes Rómából visszatért, az osztrákok és a csehek Bécsújhelyet, Frigyes székhelyét vették ostrom alá.
A magyar rendek ebben a támadásban nem vettek részt. A főurak, a kik az ország sorsát intézték, Széchy Dénes prímásnál Esztergomban gyűltek egybe, honnan 1452 aug. 6-án levelet írtak az osztrák rendekhez, őket kitartásra és erélyes fellépésre buzdítván.
Ekkor hihetőleg mindazok ott voltak Esztergomban, a kik ez év márczius havában a bécsi követségben részt vettek, nevezetesen Hunyadi János kormányzó, Garai nádor, Ujlaki erdélyi vajda, a váradi és a pécsi püspök, a szentmártoni apát, sőt a Cilleiek is, a kik azonban ekkor sem szüntek meg Hunyadi János ellen fondorkodni.
Az osztrák és a cseh rendek erélyes fellépésére a császár kiszolgáltatta Lászlót Cillei Ulrik grófnak. A király ekként Cillei Ulrik végzetes befolyása alá került, a ki ezt arra akarta felhasználni, hogy Magyarország korlátlanul uralkodjék. Eitzinger Ulriknak ugyan sikerült egyidőre Cilleit a királyi udvarból eltávolítania, de az, rövid idő mulva, újra befurakodott a király környezetébe.
