Joakim fővezér.
Joakim fővezér.
Ferdinánd, Joakim brandenburgi választófejedelmet tette meg a sereg fővezérévé, a ki 30–32.000 főnyi hadával, példátlan lassúsággal nyomult előre a Duna jobbpartján, és csak aug. 20-án érkezett Esztergom alá, mely a hadműveletek alapja lett. Ugyanekkor Esztergom alatt összpontosították a 200 hajóból álló dunai hajóhadat, mely akkor volt virágzásának tetőpontján. E hajóhad parancsnoka az olasz Medici Jakab volt, míg a hajóslegénység 1100 olasz, 6000 magyar, rácz és dalmatákból állott.
A magyar segédhadak is Esztergom alatt gyűlekeztek. Thúrzó Elek királyi helytartó már aug. 2-án Esztergomban volt. Őt követték a többiek, – bár sokan féltvén házi tűzhelyeiket a törököktől, otthon maradtak, – mégis szép számmal gyűltek egybe az esztergomi táborban; mint a „nagy” Nádasdy Tamás, a „ravasz” Bebek Ferencz, Perényi Péter 8000 lovas élén, Serédy Gáspár és György, Balassa Imre, Batthyány Ferencz, a híres huszárparancsnok, Zay Ferencz, a Báthoriak, András öcscsével Jánossal; a magyar segédcsapatok mintegy 18.000 lovast tettek ki. Ezenkívül Esztergom alá érkezett Ungnád János vezérlete alatt 10.183 főnyi cseh had és Vitelli Sándor alatt 2000 pápai zsoldos, így mintegy 60.000 ember táborozott Esztergom alatt.
E hatalmas sereg főhibája volt, hogy nem volt egységes és emellett a táborban a teljes fegyelmetlenség kapott lábra, a mi annál is inkább aggodalomra szolgáltatott okot, mert a vezérek közül senkinek sem volt tekintélye katonái előtt. Tetézte a bajt, hogy nem volt elegendő élelem. Medici Jakab már július 29-én Esztergomból kelt levelével figyelmeztette a fővezért, hogy hozzon elégséges élelmet magával, mert Esztergom környéke ki van fosztva; így az újonnan érkező csapatok a környékbeli falvakat kezdték zsákmányolni és rabolni.
Végre aug. 12-én megérkezett a fővezér is Esztergomba, a kit Várdai érsek, Thúrzó Elek helytartó és Lascan várkapitány fogadtak. Az érsek fényes lakomát adott tiszteletére, mely éles ellentétben állott az Esztergomtól délre, a Duna mellett ütött táborban uralgó szükséggel és élelemhiánynyal.
335Joakim másnap megtekintette a város nevezetességeit és a székesegyházat s csak ezután fogott a hadmíveletek intézéséhez.
Aug. 18-án megérkeztek Serédy Gáspár és György, valamint Balassa Zsigmond is, a dunántúli hadakkal, melyek útközben a falvakat, mind kifosztották. Aug. 20-án megérkezett a fősereg is Komárom felől, melynek hat hétre volt szüksége, míg Bécsből a prímási székhelyig el tudott vergődni. Végre szept. 5-án Joakim fővezér felszedte táborát és megkezdte az előnyomulást Buda felé. (Századok 1880. évf. – Hadtört. Közlemények 1893. évf. 276. l. – Millenn. Tört. V. 232. Thallóczy Lajos: Csömöri Zay Ferencz 35. l.)
E hatalmas sereg, mely már Esztergomnál züllésnek indult, egy havi táborozás után, megtizedelve került vissza Esztergomba. Sokan elhullottak, de még többen estek a táborban fellépő ragály áldozatául. Ferdinánd a csúfos kudarcz első hatása alatt, végzetes lépésre határozta el magát. Meg akarván félemlíteni a magyarokat, Lascan, Esztergom áruló parancsnokának tanácsára, Perényi Pétert, az ország egyik leggazdagabb s legbefolyásosabb emberét a sereg visszatérése után Esztergomban elfogatta. Az elfogatás hírére a magyar urak, sőt még a közhuszárok is, sietve elhagyták az esztergomi tábort; többé senki sem érezte magát biztonságban a császári vezérek környezetében, s csak nőtt az ellenszenv Ferdinánd uralma ellen.
Buda elfoglalása után a törökök, a hódoltsági terület kikerekítése végett, Esztergomot és Székesfehérvárt igyekeztek kézrekeríteni. Fráter György, Izabella királyné kincstartója és Erdély kormányzója, mind e tervekről már jó eleve értesűlt s még 1543 május havában figyelmeztette Ferdinándot a várható támadásra.
A mint Esztergomban híre járt, hogy a török sereg Budára érkezett, a város lakossága szétfutott; maga Várdai Pál érsek is a főkáptalannál, a levéltárral és az egyházi kincsekkel Pozsonyba költözött, Esztergom városát pedig, mivel azt megvédelmezni úgy sem lehetett volna, felgyújtották és szétrombolták.
A vár parancsnoka ekkor a spanyol származású Musica Márton volt, a kit közönségesen Lascan néven ismertek s a ki mellé Ferdinánd király még az ostrom megkezdése előtt a szintén spanyol eredetű Salamanca Ferenczet küldte ki.
Lascan mellett némi spanyol őrség, továbbá két szakasz olasz, a kik Medici és Vitellius Sándor csapataiból maradtak vissza, ezenkívül két zászlóalj gyalogos, az ostrom harmadik napján érkezett a várba, így az egész várőrség létszáma ezerhatszáz emberből állott.
Szulejmán Budára érkezvén, július második felében elrendelte az előnyomulást Esztergom felé. Seregének felerészét Ahmet ruméliai beglerbég és Muhammed budai bég vezérlete alatt előre küldte, a kik július 24-én érkeztek Esztergom alá, míg a szultán, a ki a következő nap indult el összes hadseregével és az ágyukkal, július 26-án látta viszont a prímások székhelyét. Míg a török ostromló sereg elhelyezkedett, Horvát Bertalan, az érsek csapatainak parancsnoka, 200 ökröt hajtott be a várba, ugyancsak ő ajánlotta fel az érsek nevében azt a 200 akó bort, mely a várban volt elhelyezve.
Júl. 28-án hajókon érkezett két zászlóalj német gyalogos Fortaler, Tristán és Münch Ferencz parancsnoksága alatt; ezeknek sikerült a várba bejutniok.
Midőn azonban a törökök látták, hogy a várbeliek a Dunán élelmi szereket, lőport és hadieszközöket kapnak, melyek akadály nélkül jutnak be a várba, a Duna mindkét partját őrizet alá vették, s így már július 30-án sikerült a martalóczoknak két hajót elfogniok, a melyen hadiszerek érkeztek Bécsből.
