Capistrano János.
Capistrano János.
Míg a győri országgyűlésen egybegyűlt rendek szokott közönyösséggel tárgyalták a törökök elleni védintézkedések ügyét, azalatt Capistrano János, Szent Ferenczrendű szerzetes lánglelkű szónoklatainak hatása alatt, különösen az alsóbb néposztály körében, mindegyre nagyobb tért hódított a törökök ellen vezetendő keresztesháború ügye. Midőn Széchy Dénes visszaérkezett Rómából és értesült Capistrano szónoklatainak hatásáról, 1455 május 30-án Esztergomból levelet intézett hozzá, hogy őt Győrben várja be. A győri országgyűlésen Széchi Dénes mindent elkövetett, hogy az egybegyűlteket erélyesebb intézkedésekre serkentse, fáradozása azonban megtört az urak közönyén, főleg pedig a Hunyadi-ház ellenségeinek kétszínű magatartásán.
Akkor, a midőn a török sereg Nándorfehérvár felé közelgett, csupán Hunyadi János rendelkezett 15.000 főnyi sereggel, míg a rendektől megajánlott zászlóaljak a kitűzött gyűlőhelyre nem érkeztek meg. Ekkor azonban Széchy Dénes a pápától megígért bűnbocsánatot az ország összes egyházaiban kihirdette, s a nemzetet önkéntes keresztes háborúra szólította fel.
Capistrano lánglelkű buzgalmának sikerült rövid idő alatt 10.000-et meghaladó keresztes hadat alakítani, mely fanatikus lelkesedéssel, hatalmas támaszul szolgált a nándorfehérvári diadal kivívásában.
E győzelem (1456 júl. 21.) után szinte rohamosan követték egymást az események.
Cillei megöletése után a király környezetében ismét a Hunyadi-ház ellenségei kerültek felül, a kik elhitették a gyámoltalan királylyal, hogy a két Hunyadi testvér koronájára, sőt életére tör, és mindkettőt csak úgy mentheti meg, ha őket ártalmatlanokká teszi. Valóságos összeesküvés támadt a Hunyadiak ellen, melynek László áldozatául esett, míg Hunyadi ifjabb fia, Mátyás, fogságba került.
Az ő sorsában osztoztak a Hunyadi-ház barátai, közöttük Zrednai Vitéz János váradi püspök is, a ki Carvajal bíbornok felszólalására Esztergomba küldetett, hogy ott a prímás felügyelete alatt őriztessék.
Midőn Széchy Dénes Vitézt Esztergomba vitette, a nép között az a hír volt elterjedve, hogy halálra fogják éheztetni. De Vitéz Esztergomban inkább menhelyet, mint börtönt talált, s két hónapi fogsága alatt vallásos és tudományos elmélkedések között töltötte idejét. (Millenn. Tört. IV. 163. Fraknói V. Vitéz János élete 124–125.)
Ez alatt azonban a polgárháború iszonyai töltötték el az országot. Hunyadi János özvegye családi kincseivel sereget toborzott, mely Szilágyi Mihály vezérlete alatt, az ország alsó részét csakhamar hatalmába kerítette.
A megrettent király május utolsó napjaiban, Budáról Bécsbe utaztában, Esztergomban megállapodott, magával vivén a fogoly Hunyadi Mátyást, kinek életét szintén Széchy Dénes prímás mentette meg.
V. László Esztergomban maga elé hivatta Vitéz János püspököt, őt legott szabadon bocsátotta és megengedte, hogy visszatérjen székhelyére.
V. Lászlót csakhamar elérte a végzete; épen egy évre reá, hogy Temesvárt a Hunyadiaknak bántatlanságot biztosított, 1457 nov. 23-án hirtelen meghalt.
Halálának hírére az ország törvényhatóságai, főurai és az egyháznagyok, Széchy Dénes prímással élükön, 1458 jan. 1-ére királyválasztó országgyűlést hívtak egybe, ekkorra már Szilágyi Mihály fellépése következtében, főleg a köznemesség körében, mindegyre jobban előtérbe lépett Mátyás jelöltsége. Carvajal bíbornok megnyerte Széchy Dénes prímást is Mátyás ügyének, a ki ettől kezdve a leghathatósabban működött közre Mátyás trónrajutása érdekében.
Miséjén megjelentek a Garai-párt hívei is; azok, a kik még csak pár hónappal azelőtt fegyveresen állottak egymással szemben, most örök barátságot fogadtak egymásnak.
