KÜKÜLLEI JÁNOS.
KÜKÜLLEI JÁNOS.
Az esztergomi káptalan a XIV. században számos jeles taggal ékeskedett, kik innét kikerűlve, mint egyházkormányzó papi fejedelmek és országos ügyeket intéző politikai tényezők, kitűnő szolgálatot végeztek az egyháznak és hazának egyaránt.
Nem volt ily szerencséje Küküllei Jánosnak, mint kanonoktársai hítták; ő se püspökséget, sem előkelő országos hivatalt nem viselt, jóllehet a képesség nem hiányzott benne, hisz az esztergomi érseki és erdélyi püspök megyét, mint főpapi helytartó a lelkiekben s anyagiakban ismételve, évek során át kormányozta. Bírta ezen fölül urának, Nagy Lajos királynak bizalmát mindvégig; s mint tanult, teljesen megbízható és buzgó pap, kanonoktársai becsűlését.
Már kitűnő jelleme arra késztetne, hogy hallgatagon ne mellőzzük őt, ki Esztergom városának hosszú ideig lakosa volt. De a mi kiváló jogot ad neki ez aránylag csekély térre, melyet neki szentelhetünk, az a körülmény, hogy Küküllei János korának egyik kiváló írója, ki örök hálára kötelezte a magyar irodalmat azzal, hogy megírta Nagy Lajos életrajzát, mely műve középkori krónikáink között az első helyet foglalja el mind hitelességére, mind szerkezetére nézve.
Küküllei János atyja Apród Miklósnak nevezte magát, úgy tetszik azért, mert I. Károly király udvarában mint apród, aulae regiae iuvenis szolgált. Mint ilyen, részt vett a rozgonyi csatában (1312 június 15.) és Sárosvár visszafoglalásában, a miért a sárosmegyei Tót-Sólymos nevű birtokot kapta Károly királytól jutalmúl, mely birtokától azután Tót-Sólymosi Apród Miklósnak hítták.* E birtokát azonban nemsokára elvesztette merő gondatlanságból, minthogy elmulasztotta a királyi adományos levelet, miután I. Károly király első pecsétje elveszett s az alatta kiadott levelek erejöket vesztették, a második, utóbb harmadik pecséttel megerősíttetni.
Így nevezte őt Nagy Lajos király is. (Orsz. levélt.. Dl 6497., 6549. s egyebütt.)
Közben Apród Miklósnak János nevű fia bekerült a királyi nagy kanczelláriába íródeáknak (literatus), a hol jó hasznát vették az ügyes, szolgálatkész és szorgalmas legénynek, elannyira, hogy a király szeme is megakadt rajta. Ez bátorította őt, hogy midőn Nagy Lajos 1349 október 21-én Gyulafehérvárt tartózkodék, esennen járult eléje, és előadta keservét, a miért elkobozták atyjától, családjától a jól megérdemelt Tót-Sólymost, melyet alázatosan visszakért. A jelenlevő főurak és vitézek szószólói lettek, mire Nagy Lajos király visszaadatni rendelte neki, atyjának és testvéreinek új adomány czímén Tót-Sólymost.
Ettől fogva a Nagy Lajos király kegyelmét haláláig el nem vesztette. Előttünk fekszik a nagy királynak VI. Kelemen pápához intézett folyamodványa, melyben esedezik, hogy cselédjének (servitor), János, aradi olvasó-kanonoknak 305az egri káptalanban a Domokos fia János halálával megürült javadalmas kanoniát és lektoratust megadni méltóztassék, jóllehet a nevezett János már a zágrábi, aradi és székesfehérvári egyházak javadalmas kanonokja s e mellett az aradi egyház olvasója (lector) is. A pápa Villa-Novában, 1352 május 25-én kelt levelében készséggel teljesítette a király óhajtását.*
Supplic. Clem. VI. a. XI. f. 11. – Minthogy Nagy Lajos ez időben második nápolyi hadát járta, nem merész az a föltevésünk, hogy Küküllei János, mint Keszei Miklós alkanczellár és zágrábi püspök segédje, szintén Olaszországban tartózkodott.
De az egri olvasó-kanonokságot, melynek tartama alatt atyjával és testvéreivel együtt arról intézkedett, hogy erdejökben, a Volga földén falut telepítsenek, nem sokáig tartotta meg, minthogy András erdélyi püspök kinevezte őt küküllei főesperesnek. Megértjük ezt VI. Incze pápának Avignonban, 1355 június 14-én kelt leveléből, melyben Nagy Lajos király kérését teljesíti. A magyar király részéről ugyanis azt jelenték, hogy Simon fia János halálával régebben megüresedvén a küküllei főesperesség, András erdélyi püspök ezt főpásztori jogánál fogva Miklós fia Jánosra, mint a mi Jánosunkra, akkor egri olvasó kanonokra ruházta, minek következtében János az egri lektorságról le is mondott. Jóllehet semminemű baja se volt az új hivatala elnyerésében és békésen, senki ellenkezésével sem ült a mondott főesperességbe; utóbb mégis, mert azt hallotta, hogy püspöke akkor, midőn őt kinevezé, méltóságától föl volt függesztve és ki volt közösítve, kétsége támadt tehát az iránt, ha vajon e kineveztetése miatt, vagy talán azért, mert a pápa a főesperesség adományozását fönntartotta magának s talán már másnak is adományozta, nem támadható-e meg? – Alázatosan esedezik tehát Nagy Lajos a pápának, ha az erdélyi püspök nem volt fölfüggesztve és ha semminemű fönntartás nem állott a küküllei főesperességre, hagyja annak adományozását helyben; vagy pedig, ha szükséges volna, új kegyelemképen adja a nevezett főesperességet kedves cselédjének, János volt egri olvasó-kanonoknak, nem tekintvén arra, hogy a nevezett az erdélyi, egri és zágrábi egyházakban, nemkülönben a székesfehérvári társas-káptalanban javadalmas kanoniákat élvez. – A pápa ismét készséggel teljesítette a magyar király kérését.*
Supplic. Innoc. VI. a. III. p. III. fol. VI., XV. (135.) – Kivonatban Áldásy regestáiban Tört. Tár. 1895. 75. l., 185. sz.
Kedves cselédjének pedig azért nevezte János urat a király, minthogy titkos jegyzője volt (suorum secretorum notarius), valaminthogy ugyanez időben (1335 július 6.) az esztergomi káptalan őt Vásári Miklós érsek jegyzőjének is nevezte,* a mi körülbelül egy és ugyanaz, minthogy az érsek kanczellár és a királyi nagy iroda feje levén, az ott működő jegyzőket tágabb értelemben az ő jegyzőinek is nevezhette. De lehet az is, hogy Küküllei János a királyi jegyzőség mellett, az érsek jegyzője és talán már ekkor esztergomi kanonok volt, a miről azonban csak később nyerünk biztos tudomást.
Anjouk. Okmt., VI., 356.
Egyébiránt az esztergomi kanonia ez időtájt nem volt valami nagyon kívánatos, hiszen a helyben széket nem tartó kanonok évi jövedelme három márkánál nem volt több,* a mi mai pénzünkben 126 korona, sőt ennyi sincs egészen, mert nem ezüstben mérték, hanem denárokban fizették a márkát. Elfelednünk azonban nem szabad, hogy a pénznek az időben tízszer akkora értéke volt, és hogy egy ekealja földnek, mintegy 150 magyar holdnak az ára rendesen három márka volt.
Batthyány, Leges III., 326.
Kétséget nem szenved, hogy János küküllei főesperes, (mely hivatalát élete fogytáig viselte), Vásári Miklós, főleg Keszei Miklós érsekek kedves embere vala, ez utóbbinak pedig úgy a lelki, mint világi ügyekben helytartója (vicarius in spiritualibus et temporalibus) volt.* Hogy Keszei Miklós utódja, Telegdi Tamás érsek alatt is folytatta előbb viselt vicariusi hivatalát, kétségtelen.*
Memoria consecrationis Basilicae Strigon. 124. – Orsz. levéltár, DL. 5179. Fejér, CD. IX/III. 367. 516. Előkerül mint ilyen 1359-től 1365-ig. Minthogy pedig Keszei esztergomi érseksége 1358 okt. 8-tól 1366 végéig terjedt, föltehető, hogy ez idő alatt, nem ugyan azonnal kezdetétől fogva, viselte az érseki helytartói tisztet.
Kitűnik ez az országos levéltárban őrzött oklevelekből is, melyek regestáit, minthogy eddigelé ismeretlenek, közlöm: A székesfehérvári káptalan előtt megjelennek: Péter fia László néhai István unokája, mely utóbbi „servitor magistri Saracheni” volt egyrészt: másrészt László, a Szűz Mária oltárának rektora és Tamás székesfehérvári kanonokok, mint János mester Küküllei főesperes és esztergomi vikárius megbízottjai. Ez alkalommal előadja a föntebbi Péter fia László, hogy Visegrád városában fekvő kúriáját, mely délről Zudor Péter, – keletről Gál főesperes és Gyerek (Gerek) Péter királyi jegyző házával és telkével szomszédos, eladta Küküllei Jánosnak háromszáz forinton (Di., 5214., 5215. ded. 1363 május 30.) – Továbbá, Lajos király előtt megjelennek: László mester, az Ujvári Gál deák fia a maga és János fia személyében, másrészt János Küküllei főesperes, esztergomi vikárius. Előbbi előadja, hogy birtokjogáról, melyet Sarachan mester jegyzője, István deák visegrádi házára bírt, fölvevén Küküllei Jánostól negyven forintot, lemondott. (DL., 5285. ded. Visegrád, 1364 febr. 15.)
306De kétségtelen az is, hogy Gyulafehérvárt, 1371 július 6-án kelt ítéletében magát Demeter erdélyi püspök helytartójának czímezi;* valaminthogy, miután 1376 januárius 23-án ugyancsak Demetert a zágrábi püspöki székbe áthelyezték, az erdélyi székeskáptalan János küküllei főesperest választotta meg a püspökség általános helytartójának.*
Szabó Károly. Az erd. múzeum eredeti okleveleinek kivonatai, 144. szám.
Teleky Oklt. I., 176. Magister Johannes archidiaconus de Kykullew, per capitulum ecclesie Transilvane vacante sede vicarius generalis in spiritualibus constitutus, így czímezi magát 1376 május 5-én.
E tisztsége azonban sokáig nem tartott, minthogy Demeter utódja Gőböl (Gobelinus) 1376 május 5-én erdélyi püspöknek kineveztetvén, a káptalani általános helynökség magától megszünt. Visszatért tehát Visegrádra, hol, mint a király „kedves, hű és benső káplánját” annál szívesebben láthatták, minthogy krónikájának egy része ekkor már kézen forgott. Ennek jelét adta Nagy Lajos király, midőn tekintetbe véve Tót-Sólymosi Apród Miklós fia János, küküllei főesperes és királyi káplány úgy a királyi irodában, mint egyéb ügyekben végzett hű szolgálatait, melyeket éber gonddal és fáradhatatlan serénységgel teljesített, e két szepesmegyei birtokot, Rikolffalvát és Mátéfalvát adományozta neki.*
Orsz. levéltár DL. 6497. ded. Diós-Győr 1378 januárius 13. – Nagy Lajos ez adományát átírta 1382 szept. 2. Ugyanott 6498.
Viszont ő is, Balázs öcscsével egyetemben, a szepesi káptalan előtt Paga nevű zemlénmegyei birtokát, az összes, e birtokra vonatkozó okíratokkal együtt, rokoni szeretetből a Czudar családnak, név szerint: Imre, egri püspöknek, György, szepesi ispánnak és várnagynak, János, fehérvári prépostnak, Péter horvát bánnak, István mester és Mihály fiainak adományozta.*
Orsz. ltár DL. 6549. ded. 1378. júl. 1. – Miféle rokonság állott fönn az Apródok és Czudarok között, annak nyomát nem találom.
Demeter zágrábi püspök 1379 elején az esztergomi érseki székre előmozdíttatván, régi barátját, a küküllei főesperest ismét magához vette és megtette a lelkiekben érseki helytartójának. Átköltözött tehát Esztergomba, hol a káptalan a hévíz közelében fekvő kúriáját, melyet a rajta levő házakkal és Szent Erzsébet-kápolnával együtt, Garázda Miklós aradi préposttól és esztergomi kanonoktól öröklött, élte fogytáig, illetve a meddig Esztergomban tart rezidencziát, „a tiszteletes férfiúnak, János úrnak, küküllei főesperesnek, (érseki) helytartóinak és kanonok társának” lakásul adta át 1380 május 10-én.*
Esztergomi főkápt. magánltára, 71. fiók, 2. nyaláb, 2. szám. – Küküllei János a neki átengedett, elhanyagolt kuriát kiválóan gondozta; a kápolnát tataroztatta, kis tornyot rakatott reá, új fedelet adott neki, a többi, szinte rombadőlt épületeket is alaposan kijavíttatta; a miért a káptalan indíttatva érezte magát a mondott kúriát Küküllei János kis öcscsére, Pál fia Ferencz székesegyházi kántor-kanonokra átruházni. Ugyanott 3. szám, ded. 1383 febr. 9.
Mint esztergomi vikárius, tagja volt a Visegrádon, 1380 október 30-án tartott nádori törvényszéknek, mely Dömötör esztergomi bíborost fölmentette a Telegdieknek tartozó 400 márka fizetése alól.* – 1383-ban még előkerül, mint az érsek helytartója,* de azután már nem igen hallunk felőle. Úgy tetszik, teljes visszavonultságban, de még sokáig élt könyveinek. Pontosan meghatározni nem tudjuk, hogy meddig. Hogy az 1397. évi május 24-én, az esztergomi káptalanban tartott kánoni szemlét (visitatiót) már meg nem érte, kétségtelen, minthogy ez alkalommal a visitatornak arra a kérdésére: nincs-e az esztergomi káptalan előtt végrendelet, melyet végre nem hajtottak? előállott Gergely kántor, jelentvén, hogy néhai Küküllei János végső rendeletét, melyet sajátkezűleg írt és melylyel különféle jó könyveket és egyebeket hagyott az esztergomi egyháznak, s másoknak is, nem hajtotta végre.* Miből nem helytelenűl következtetjük, hogy nem sokkal előbb húnyt el.
Az eredeti oklevél a rozsnyói püspöki ltárban.
Zichy Okmt. IV., 262., 265., 271.
Batthyány, Leges, III., 330.
