DE SURDIS II. JÁNOS, ESZTERGOMI ÉRSEK. 1376–1378.
290DE SURDIS II. JÁNOS, ESZTERGOMI ÉRSEK.
1376–1378.
1376–1378.
Midőn először kerül szemünk elé, a pápai regestában* így nevezik: „Johannes Dominici de Surdis de Placentia”, a mi annyit jelent, hogy atyját Surdus Domokosnak hítták és Piaczenából származott, a hol talán született is. Családja nevét a maig is fönnálló olasz Sordio (milanói tartomány, lodii kerület) helységtől kölcsönözte.* Hozzánk alighanem Piaczenzai Jakab kedvezéséből került, ki őt mint zágrábi püspök (1343–1348) megtette csázmai kanonoknak, jóllehet már előbb piaczenzai javadalmas kanonok is volt az ottani Szent Antal-egyházban.
Supplic. Clem. VI., a. 8. p. III., f. 210. ded. 1349 márczius 26.
Megjegyzendőnek tartom, hogy miután Nagy Lajos király érsekünket Lippovecz (Lipócz) várával megadományozta volt (l. alább), Lipóczi-nak (de Lypolch) is nevezte. (Tört. Tár, 1896. évf. 511. lap.)
Abban az időben, mikor Vásári Miklós nyitrai püspököt szemelték ki zágrábi püspöknek, ez De Surdis Jánost legott káplánjának nevezte ki és VI. Kelemen pápának egyik zágrábi kanonoki javadalomra ajánlotta. A pápa betöltötte Vásári óhajtását, de mert Vásári a zágrábi püspökség átugrásával kalocsai érsekké lett, a zágrábi püspökségbe pedig Laczkfi Dénest ültették; ez sem melegedett meg Zágrábban, hanem a kalocsai érseki székbe helyeztetett át: De Surdis Jánost magával vitte, megtette kalocsai prépostnak és mint követét Avignonba küldötte az érseki palástért. A követ szerencsével járt, az érsek valamely kellemetlen dolgát a szentszéknél ügyesen elvégezte s elhozta a palástot, melynek ünnepélyes átadásával a pápa Dörögdi Miklós egri és Keszi Miklós zágrábi püspököt bízta meg.*
Theiner, Hung. I., 812. ded. 1352. márczius 2.
Mint kalocsai prépost De Surdis János fontos diplomacziai ügyeket végzett. Ő volt, ki Albornoz bíboros nevében értesítette Nagy Lajos királyt, hogy Visconti Bernabo bolognai s egyéb pápai területeket földúlt, s buzgón kérte a királyt, torolja meg a milánói herczeg zsarnokságát. Nagy Lajos király, „az egyház egyetlen vígasztalója” tehát komolyan intő levelet iratott Viscontinak s annak kézbesítésével a kalocsai prépostot, mint követét bízta meg, a kit ennek következtében a pápa is kért, hogy a szentszék ügye védelmében ne lankadjon.*
Theiner, Hung. II., 45. – Áldásy 395. regestája a Tört. Tár. 1895. évfolyama 279. lapján, ded. 1360 apr. 16., 26.
De Surdis János ebbeli fáradozásának sikeres eredménye volt, melynek jutalma a váczi püspökség lett, melyet 1362 végén, vagy 1363 legelején nyert el.*
Theiner, Hung. II., 52. V. Orbán pápa 1363 januárius 23-án már választott váczi püspöknek nevezi s mint ilyent fölhívja, hogy a békét egyrészről a császár és öcscse, másrészről a magyar király és szövetségesei között helyreállítani törekedjék. – Ugyanez időben nevezte ki V. Orbán pápa vicenzai püspöknek De Surdis János verónai kanonokot (Eubel, Hierarch. cath. I., 588.) ki – úgy lehet, – atyafia volt a váczi püspöknek.
Innentúl a pápa el nem mulasztá, hogy minden fontosabb, a magyar királyi udvarral való érintkezésben a nagy befolyású váczi püspök közbejárását is kikérje.* Viszont a magyar királyi udvar is nem egy fontos ügyében szintén a váczi püspököt küldé a szentszékhez, hogy kedvező eredményt lásson.
Lásd Theiner, Hung. II., 59., 71., 84. lapjain.
