Boleszló érsek.
Boleszló érsek.
Gyermek Teofil (dictus Puer) prépost s az esztergomi káptalan sem késett az árvaságra jutott főegyház számára új érseket választani, a mint ezt a Gentilis bíboros és szentszéki követtől, alig egy évtized előtt kihirdetett választási szabályok elrendelték. A káptalan közvetett választást ejtett meg; választottúl Boleszló toszti (jelenleg Porosz-Sziléziában) herczeg, diakonus és a krakkói egyház iskolás kanonokja került ki, kit Károly király nem egy levelében kedves sógorának czímezett. Ez a Boleszló tehát Károly király első feleségének, Máriának, Kázmér (beutheni) és tessini (tescheni) herczeg leányának legidősb fivére volt. Hitelesen 1289 januárius 10-én fordúl elő legelőbb és így hozzávetőleg negyven évesnek vehetjük az újonnan választott érseket. Csak sejtjük, hogy ama Boleszló opuli (oppelni) prépost, kit 1308 május 8-án a padovai egyetem rektorául említenek, ő volt. Ellenben biztosra vehetjük, hogy Károly király, még inkább harmadik felesége, Erzsébet, Lokietek lengyel király leánya sürgették kedves rokonuk választását, melynek sikerültében nagy része lehetett Teofil 230prépostnak, ki a megejtett választás után, – így rendelték ezt a kánonok, – a megválasztottal, nemkülönben a káptalan megbízottjaival Avignonba, a pápák akkori székhelyére indúlt, hogy XXII. János pápánál a választás megerősítését kieszközölje. – A pápának a választás ellen nem volt kifogása, azt mindamellett megsemmisítette, minthogy Boleszló maga beismerte, hogy útját a megerősítés elnyerése végett III. Miklós pápa rendelete ellenére késleltette, miért is minden jogától, melyet a választás által nyert, elesett. A késedelem oka alighanem az volt, hogy a király elsőszülött fiát, Károlyt, ki azonban nem érte meg az év végét, ő keresztelte. „Tekintve mégis – folytatja a pápa bullája, – az esztergomi prépost és káptalan egyhangú akaratát, melyet a választás alkalmával kifejezett, valamint a tudományokban való jártasságodat, tisztességes erkölcseidet, életedet és egyéb soknemű erényeidet, hogy az esztergomi egyház hasznát üdvösen előmozdítsuk, Téged neveztünk ki amaz egyház érsekének és főpásztorának.” Kegyesen gondoskodott azután a pápa, hogy a portói bíboros-püspök Boleszlót püspökké szentelje, egy más bíboros pedig az érseki palásttal földíszítse. Minthogy pedig az új érsek arról panaszkodott, hogy az esztergomi egyház némely birtokait és jövedelmeit nemcsak világi főurak, nemesek és városi községek foglalták le és tartják lefoglalva, hanem ezt főpapok, egyházi személyek, sőt szerzetesek is teszik: nehogy azok ellen, kik hasonló erőszakoskodást követnek el, minden esetben az apostoli szentszékhez kelljen folyamodnia, a pápa Ágoston zágrábi püspököt, Miklós pannonhalmi apátot és János székesfehérvári prépostot rendelte jogvédőiül.
