Az udvardi zsinat.
Az udvardi zsinat.
Római útjából visszatérvén, zsinatot tartott saját érseki birtokán, Udvardon, 1307. évi május hó második felében. A zsinati határozatok műveltség-történeti szempontból mindenkor fontossággal bírnak; az udvari zsinati határozatok azonban azért is érdekesek, mert Tamás érseknek mintegy programmját adták. E zsinaton csendűlt először az esti harangszó az angyali üdvözletre. A többi határozat az egyházi fegyelem visszaállítását, az egyházi javak és jogok bitorlásának meggátolását, az elharapódzott gyilkosságok megtorlását czélozta. Meleg érdeklődést tanúsított az udvardi zsinat Károly király ügye iránt is. Tamás érsek a bulla értelmében, melyet VIII. Bonifáczius kiadott, s ő már számtalanszor kihirdetett, kijelentette, hogy ha a lázadók megrögzenek átalkodottságukban, a pápa egész Magyarországot egyházi tilalom alá rekeszti, s a király hűtlenei ellen keresztes háborút fog kihirdetni.
Nemsokára azután elfoglalták Budavárt, Segesvárt; kézrekerítették Bajor Ottó királyt, kit az országból csúfosan kiutasítottak.
Tamás érsek, hogy e kedvező fordulatot kihasználja, összehítta az országgyűlést, mely Pesten, a szent-ferenczendiek templomában, 1307 október 10-én Károlyt Magyarország királyának elismerte, engedelmességet fogadott neki és esküvel ígérte, hogy a korona javait vissza fogja adatni, s a nemességet szabadságában meghagyja. Fényes gyűlekezet volt ez országgyűlés, de a leghatalmasabb főurakat: Csák Mátét, László erdélyi vajdát és a Kőszínieket nem találjuk ott, a miért kevés sikert bírt tényleg fölmutatni. Hogy e három főúrral elbánjék, az Gentilis bíborosra és szentszéki követre maradt; de jutott e keserves munkából jócskán Tamás érseknek is.
