Péter és Aba Sámuel.
Péter és Aba Sámuel.
Az elűzött Péter király, a ki bajor földön talált menedéket, 1042 őszén német segélylyel Pozsonynál betört az országba s egészen a Garamig pusztított, de Aba Sámuel közeledtére csakhamar visszavonult.
Az Aba Sámuel ellen támadt elégületlenség következtében III. Henrik 1043 nyarán ismételten betört az országba; fellépését ezúttal siker koronázta. A ménfői csata megtörte Aba Sámuel hatalmát, kinek halálával ismét Péter került a trónra. De Pétert az eddigi szerencsétlenségek nem tették bölcsebbé. Midőn 1045-ben felajánlotta Magyarországot III. Henriknek hűbérűl, a nemzeti ellenhatás elemi erővel tört ki. Az elégületlenek Szár László fiait, Endrét és Leventét hívták be az országba, a kiket a nép mindenfelé kitörő örömmel fogadott.
A felkelés terjedésével Péter király a hozzácsatlakozó hadakkal Esztergom felett, a Nyitra és a Garam folyók között foglalt állást, s bár a felkelők már a táborába is belopóztak, nem mutatott félelmet, hanem átkelt a Dunán és Székesfehérvár felé igyekezett. A felkelők azonban, a kik már az egész Dunántúlt hatalmukba kerítették, csakhamar elvágták menekülő útját. Maga Péter és Endre fogságába került, míg hadát teljesen szétszórták.
