Kálmán.
Kálmán.
A kölcsönös bizalmatlanság következtében, 1098-ban fegyverré került a dolog a testvérek között; bár híveik rábeszélésére ekkor fegyverszünetet kötöttek, Kálmán dalmátországi hadjárata után ismét kitört közöttük a viszály.
A mint a béke nagynehezen helyreállt, Álmos 1108-ban a Szentföldre zarándokolt, majd onnan visszatérve, hogy jóságos cselekedetet gyakoroljon, Esztergom és Visegrád között, Dömösön egyházat és monostort alapított Szent Margit tiszteletére, mely czélra számos birtokot és házhelyeket adományozott. Az építkezések már 1108-ban annyira előrehaladtak, hogy az egyházat fel lehetett szentelni.
A felszentelési ünnepségekre Álmos herczeg meghívta Kálmán királyt is. Környezete azonban valami merénylettől tartván, a felszentelési szertartás 203alatt ébren őrködött Kálmán király életén. Kálmán értesülvén az ellene tervezett merényletről, Álmost el akarta fogatni, de a főpapok rábeszélésére elállott szándékától; Álmos pedig időt nyervén, kimenekült Németországba.
Álmos nem okult a múltakon. Alig fogadta őt Kálmán király vissza, ismét megkezdte fondorlatait, s ezzel annyira felingerelte a királyt maga ellen, hogy ez 1115-ben, az akkori kegyetlen szokásoknak hódolva, Álmost, fiával, a kiskorú Bélával, valamint híveivel, Urossal, Pállal és Vathával együtt elfogatván, mindnyájuknak szemeit kitolatta. (Pauler Gyula i. m. I. 275–279.)
A megvakított Álmost a dömösi monostorába szállították, hol magába mélyedve, a jólelkű szerzetesek oltalma alatt élte egyhangú napjait.
Midőn 1116 február 3-án Kálmán meghalt, Bot fia Benedek, a király utolsó kívánságához híven, megjelent Dömösön, hogy Álmost biztos őrizet alá helyezze. Benedek a vak Álmost künn találta a monostor előtt, a verőfényes téli napon üldögélve. Álmos azonban a lódobogástól rosszat sejtve, bevitette magát a templomba, a szent falaktól remélve oltalmat. De Benedek utána tört, s megragadta Álmost, hogy magával hurczolja. A dulakodás közben az oltár is, melybe Álmos fogódzott, véres lett. A monostor népei megakadályozták, hogy Álmost elhurczolják.
Bot fia Benedek, látva a túlnyomó erőt, kiszakította magát a szerzetesek kezei közül, lóra ült és elvágtatott, de a pilisi erdőben lebukván lováról, nyakát szegte. A hagyomány szerint holttestét a kutyák falták fel. (Pauler Gyula i. m. I. 290–291.)
Bot fia Benedek támadása után Álmos többé nem érezvén Dömösön magát biztonságban, Konstantinápolyba menekült, míg fiát, Bélát a pécsváradi monostorban rejtették el.
