Román Sándor–Szigligeti Ede.
Román Sándor–Szigligeti Ede.
Román Sándor, író, egyetemi tanár, született Őssiben, 1826. november 26-án. 1861–65-ben a Concordia cz. román politikai és szépirodalmi lapot szerkesztette, majd 1868–76-ban a Federatiunea czímü román lapnak volt kiadótulajdonosa és felelős szerkesztője. Egyetemi tanárkodása alatt a román filologia, nyelv s irodalomtörténet keretéhez tartozó főbb tárgyakat, mint p. o. a román hitregéket, népszokásokat, közmondásokat, népmeséket, költeményeket és román egyházi műszavakat stb. dolgozott fel.
Sátori Bernát, filozofiai iró, született Nagyváradon 1735. szeptember 4-én, meghalt Miskolczon 1801. április 21-én. Nevezetes, hogy 1772-ben magyar nyelven adta ki művét ily czimmel: Magyar nyelven Philosophia, azaz a bölcseség szeretésének tudományából némelly jelesebb kérdések.
Sárváry Pál, ref. tanár és író, született Piskolton 1765. oktober 3-án, meghalt Debreczenben 1846. deczember 19-én. Tankönyvűl írt Erkölcsi philosophiának előljáró értekezése cz. műve sok ideig hézagpótló munka volt magyar nyelven; másik műve: Csokonai életrajzának töredékvonalai, melyet a Kisfaludy-társaság megbízásából írt. A magyar tudományos akadémia 1832-ben tagjává választotta.
Sólyom Fekete Ferencz, jogtudós, a dévai kir. törvényszék elnöke, született Almaszegen, 1839. október 1-én.
Kiadott művei: A pandekták sommás átnézete. (Pest, 1864.) és A közönséges és a részszerü magyar egyházjog elemei. Szerkesztette a Bihar cz. politikai lapot. Pesty Frigyes, Hunfalvy Pál stb. tanulmányaihoz sok oklevelet gyűjtött.
Szabó Ferencz, ref. püspök, született Mező-Telegden 1743. julius 23-án, meghalt Sárospatakon, 1795. július 7-én. 1765-ben diószegi akadémikus rektor lett. 1768-ban Debreczenben káplán, két évvel később pedig lelkész. 1786. január 17-én generális notáriussá, 1791. június 29-én püspökké választották.
Munkái: Diaetai prédikácziók. 1791. Keresztyén arkhivárius. (1794). József eladatása versekben. (1795). Tizenhét prédikácziók; Közönséges prédikácziók, Halotti prédikácziók (1805.) A heidelbergi katechismusnak úrnapok szerint való magyarázatja. (1808).
Szalárdi Jánost, a híres krónikást sokan biharmegyeinek tartják. Műve, mely a XVII. századra nézve forrásmunka: Siralmas magyar krónikának kilencz könyvei, melyeket a következő posteritásnak megintetésekre és oktatásokra tulajdon nyelvünkön egybeszedegetett és megirt. Sz. J. 1662-ik esztendőben. 1634-ben a fehérvári orsz. levéltár egyik konzervátorává nevezték ki. Rákóczy György mellett titkári hivatalt viselt. Az 1666. februári országgyűlésen főadóbeszedőnek rendelték ki, de még ugyanazon évben meghalt.
Szaniszló Albert, tanár és gazdasági író, született Diószegen 1844.
Tudományos értekezésein kivül, külön kiadott művei a következők: Növénybetegségek (1875). Útmutatás a filloxera fölismerésére és fölkeresésére. (1880). Kártékony rovarok a mező- és kertgazdaságban (1898). A filloxera, koloradobógár és a vértetü. (1886). A gazdát érdeklő káros és hasznos állatokról. (1890, 1892).
Székely István, egyházi és bölcsészeti író, kath. theologiai tanár, született Nagyváradon 1861. február 26-án. Jelenleg a pesti egyetem rendes tanára.
Önálló munkái: Az emberi nem kora és a szentírás. (1887). Az emberi nem régisége történelmi és őstörténelmi szempontból. (1889). A szentirás apologiája. (1881). Dr. Karsch Szentirási apologetikájának második része. (1892). Monismus és dualismus a filozofiában. (1893). Érő és anyag. (1894). Ösztön és ész. (1897).
Szentjobbi Szabó László, költő, született Ottományon, 1767. június 22-én, meghalt a kufsteini börtönben 1795. október 10-én. Tanult Debreczenben s hittani pályára készült. 1786-ban II. József által a nagyváradi nemzeti iskolához s csakhamar a nagybányai gimnáziumhoz neveztetett ki tanárrá. A József-rendszer múltával állásától elesvén, törvénytanulásra tért át, s 1794-ben Bihar-megye főjegyzője és Teleki Sámuel gróf főispán titkára lett. Költeményeit 1791-ben Pesten adta ki Sz. Sz. L. költeményes munkái czímen. I. Ferencz megkoronáztatása alkalmára (1792) Mátyás király, vagy a nép szeretete a jámbor fejedelmek jutalma czímü három felvonásos szinművet adott ki.
Nagyvárad. – Szigligeti Ede szülőháza.
Lojanek J. felvétele.
Szigligeti Ede (családi néven Szathmáry József), született Nagyváradon, 1814. márczius 8-án. Iskoláit szülővárosában és Temesvárott bevégezvén, orvos akart lenni, majd a mérnöki pályára készült, de e mellett a költészettel is 381örömest foglalkozott. A fővárosba kerülvén, Fáy András útján felvétette magát a budai magyar szinésztársaságba, a miért szüleinek haragját vonta magára, úgy hogy atyja még családi nevének a viselését is megtiltotta neki. A pesti nemzeti szinház megnyitása után ő is annak tagja s egyszersmind titkára lett. A szinészi pályán azonban nem aratott sikert és sokat kellett nyomorognia 12 frt havi fizetéssel. A szinpadon mindig gyérebben, kisebb szerepekben lépve föl, tanulmányozta Schillert és Goethét s színműirásra adta magát, hogy szorult helyzetén javítson. Legelső szinműve a Megjátszott cselek volt, mely 1835-ben Budán került a szinpadra. Vörösmarty, Bajza és Fáy buzdította a fiatal költőt. Ettől kezdve állandóan a szinműirás terén működött és páratlan tevékenységgel mintegy 180 drámai művet alkotott. Szigligeti egy egész új műfajt vezetett be irodalmunkba: a népszinművet. Legelső ilynemű alkotásai, a Szökött katona és Két pisztoly, már meglehetős hírnevet szereztek neki, bár még ezekben a népélet nem domborodik ki teljesen. Későbbi kitűnő népszinműveiben (a Csikós, a Czigány a Lelencz) az egész magyar népélet megelevenedik s nemcsak a mozgalmas cselekvény, hanem az életből vett maradandó népies jellemek gyönyörködtetnek bennünket. Mint drámaíró nem volt ilyen szerencsés kezű. A franczia regényes dráma hatása alatt mellőzi a költői hatás eszközeit, a helyes lélektani alapon megrajzolt jellemeket, a ragyogó dikcziót, ellenben kizárólag a szinpadi hatást tartja szem előtt, erre törekszik leleményes, sokszor körmönfont meséjével, a cselekvény gazdag bonyodalmával. Nagyobb hatást tett mint vígjátékíró. Bár komikuma a helyzetből fakad, a jellemek helyes alakitására mégis nagyobb gondot fordít, mint szomorújátékaiban. 1840-ben az akadémia pályázatán Rózsa cz. vigjátékával elnyerte a kitűzött jutalmat; ettől kezdve haláláig ő maradt első szinköltőnk s Kisfaludy Károlytól Csíky Gergelyig ő elégítette ki kora közönségének szükségleteit. 16-szor nyerte el az akadémia drámai jutalmát, háromszor a népszinházét. Az akadémia 1840-ben, a Kisfaludy-társaság 1845-ben választotta tagjai közé. Meghalt Budapesten 3821878. január 19-én, mint a nemzeti szinház drámai igazgatója. Első nagyobb sikert Dienes cz. szomorújátékával aratott 1836-ban.
Jelesebb tragédiái: Gritti (1844). Béldi Pál (1856). A fény árnyai (1865). Struensee (1871). Valéria és a Trónkereső, mely Szigligetinek a legsikerültebb alkotása. Jelesebb vigjátékai: Fenn az ernyő, nincsen kas, Mama, Nőuralom, Liliomfi, Házassági három parancs, Dalos Pista, Udvari bolond. Egy dramaturgiai munkát is írt A dráma és válfajai czímen. Szülővárosa a házat, melyben született, díszes emléktáblával jelölte meg s halhatatlan költőjéről nevezte el fényes új szinházát is.
