Grósz Albert–Gyalókay Lajos.
Grósz Albert–Gyalókay Lajos.
Grósz Albert, orvos-doktor, kir. törvényszéki orvos, az országos egészségügyi tanács rk. tagja, a nagyváradi szemkórház igazgatója, született 1819. január 12-én, Nagyváradon. A szabadságharcz idején az al-dunai táborban működött, később pedig a nagyváradi honvédkórházban. 1842-től 67-ig Nagyvárad főorvosa volt. Ekkor nyerte a Ferencz József-rend arany érdemkeresztjét. Meghalt 1901. márcziusban.
Munkái: A bölcsőde jótékonysága. (1853). A nagyváradi fürdők. (1855). Az egyiptomi szembetegségekről. (1860). Az újdonszülöttek szemlobjáról. (1830).
Grósz Emil, szemorvos, a budapesti egyetemi klinikán rk. tanár, Grósz Albert fia, született 1865. szeptember 30-án, Nagyváradon.
Czikkei a Szemészetben jelentek meg. Írt még az Egészségbe, a Budapesti Szemlébe és az Egyetértésbe. Munkái: Jelentés a nagyváradi szemgyógyintézet 50 éves működéséről. (1886). Szemészeti diagnostika. (1883).
Grósz Frigyes, bölcseleti s orvostudor, született 1798. november 16-án, Nagyváradon. Mint gyakorló orvos Teltschben (Morvaország) telepedett meg, a hol kórházat is alapított. 1829-ben Nagyváradra jött, a hol a szegény vakok részére szemgyógyintézetet nyitott. Intézetét ő Felsége meglátogatván, a koronás érdemkereszttel tüntette ki. Meghalt 1858. január 3-án, Nagyváradon.
Czikkei a Magyar Orvosok és Természetvizsgálók munkálataiban jelentek meg. Munkái: Tudori értekezés a chininről. (latinul) (1826). Statisztikai adatok a nagyváradi szemgyógyintézetről. (1846). Szembetegségek a Nagy-Magyar-Alföldön. (Németül.) (1857).
Gyalókay Lajos (szentgyörgyi és gyalókai id.), ügyvéd, született 1825-ben Szalacson. Részt vett az 1848-iki mozgalmakban. A rácz lázadás alkalmával 372Kiss Ernő dandárába lépett és ő fogalmazta a hadi jelentéseket. Több ütközetben vett részt. A szabadságharcz után Bihar-megye főjegyzője lett; de nemsokára az ügyvédi pályára lépett s ő lett egyik vezérférfia az akkor alakult Deák-pártnak. 1872-ben a nagyváradi kir. törvényszék elnöke lett. A biharmegyei történelmi társulat s több más társadalmi és kulturális intézmény részben neki köszöni létrejöttét. Több czikket írt a Regélőbe, Honművészbe és a Pesti Naplóba. A nagyváradi lapoknak állandó munkatársa volt, sőt egy ideig a Bihar czímü lapot is szerkesztette.
