Mária Terézia.
Mária Terézia.
Mária Terézia ingadozó trónjának megvédésében Bihar vármegye a tiszántúli vármegyék között jó példával járt elől.
Az 1741. évi országgyűlés által megszavazott nemesi felkelés csakhamar kiállíttatott a vármegye részéről. Azok a főurak, főpapok vagy özvegyek, a kik a személyes felkeléstől mentesek voltak, 45 lovas felkelőt állítottak ki s 1330 rén. frtot adtak a felkelés czéljaira, melyhez az 1662 : 12. és az 1681 : 46 t.-cz. alapján a személyes felkelés alól mentesek 4815, s a váradi zsidók 800 rén. frt.-tal járultak. (Várm. levélt. act. Inss.) Az 1741 : LXIII. t. cz. értelmében felállított 6 magyar gyalogezred közül Bihar vármegy a IV.-hez, mely a nagyváradi hadbiztosság alá rendeltetett, 800 katonát, Debreczen pedig 184 katonát szolgáltatott. Jóllehet 1741. év őszén pestisragály lépett fel, Bihar vármegye megfelelt kötelezettségének.
Az 1744-iki felkelés alkalmával Bihar vármegye sem készült el idejében, de csakhamar útnak indította a nemesi felkelő sereget, mely Beőthy Mihály alispán és Dráveczky László kapitánysága alatt Sziléziában vitézkedett. A magyar nemes testőrség költségéhez Bihar vármegye 4000 frtot ajánlott fel, de nincsenek adataink, hogy közvetetlenül a testőrség felállítása alkalmával a vármegye is küldött volna fel nemes ifjakat. 1760-ban a testőrség kiegészítésére gróf Rhédey János első hadnagy küldetett vizsgáló biztosul Debreczenbe, mely alkalommal Bihar vármegyéből két, Debreczenből egy nemes ifju vétetett fel.
Mária Terézia uralkodásának végszakában a bajor örökösödési háború ismét hadba szólította a nemességet. 1778-ban a megyék által megszavazott 14,000 főnyi gyalogságból Bihar vármegyére 400, Debreczen sz. kir. városra 80 ujoncz esett. Az üresedésben levő váradi püspökség 100 felszerelt huszárt, 548Csáky János, György és Imre 40, a váradi káptalan 30 huszárt tartozott volna kiállítani; de az 1779. május 13-án megkötött tescheni béke véget vetett a hadi készülődéseknek. Mária Terézia uralkodása alatt József trónörökös többízben bejárta Magyarországot, mely utazások későbbi reform-terveire nagy befolyással voltak. 1779-ben tett körútja alkalmával, Szalontán keresztülutaztában, a bíró ékes latin nyelvű szónoklattal üdvözölte. Május 17-én Váradra érkezett, hol a „Báránka” vendéglőbe szállt, míg kíséretét a városházán helyezték el. Másnap már Debreczenben találjuk. (Szücs Istv.: III., 790–92.) Váradi tartózkodása alatt határozta el az ottani vár erődjellegének megszüntetését. Ekkor alakul a „Váralja” nevű városrész, hova főleg a beköltözködő zsidók telepedtek le. (Rátkay József közleményei).
A vármegyei főispáni méltóságot, azon időtől kezdve, hogy Benkovics Ágoston püspök az örökös főispáni méltóságot nyerte (1697) I. Lipót királytól, egészen a Patachich Ádám báró haláláig (1776. márczius 8), a váradi püspökök töltötték be. Patachich halála után, minthogy a váradi püspöki szék négy éven át üresen állott, 1777-ben Andrássy István gróf cs. kir. kamarás neveztetett ki helytartóvá, őt követte Korompai Brunswick Antal gróf, a kit nagy ünnepélyek közepett, gróf Károlyi Antal szatmári főispán 1779. május 18-án iktatott hivatalába. Brunswick egy évig tartó főispánsága után gróf Korniss Mihály neveztetett ki főispáni helytartóvá, de még az ünnepélyes beiktatás előtt elhalálozván (1781), helyette 1782. június 13-án Ürményi József országbírót iktatta be gróf Károlyi. Főispánsága már belenyúlik a vármegyéknek II. József központosító törekvései ellen vívott küzdelmébe.
