Műveltség.
Műveltség.
A szellemi műveltség terén is elég fejlett viszonyokat találunk.
A Telegdyek 1561. évi osztálylevele szerint Örvénden és Telegden már régi időktől fogva voltak iskolák. A váradi kollegiumról már a református egyház történeténél megemlékeztünk. Az 1580-ban alapított olmützi jezsuita kollegium hallgatói közte a következő bihar-vármegyei ifjakat találjuk: 1590 Joannes Waradiensis, 1607 Gregorius Hosszuthóthi, 1608 Casparus Tassi Waradiensis (Rhetor), 1635 Stephanus Bartok Debreceniensis, (Liber), 1638 Grammatista, Petrus Naminy nobilis Ungarus Waradiensis, 1639 Nicolaus Pázmán. Baccalauratust nyertek: 1631 Sigismundus Varady nobilis Ungarus a Kis-Patzall, 1636 M. Dom. Helene Nagy-Mihalyiana Al. E. Magister: 1637. D. Stephanus Bartók Debreceniensis (Tört. tár : 1888, évf., 196 l.) A wittenbergi és a heidelbergi főiskolákon kívül, még más külföldi főiskolákat is fölkerestek a vármegye szülöttei. A váradi református egyház Enyedy Sámuelt az orvosi tudományok elsajátítása végett 1659-ben Belgiumba küldte ki.
Várad Buda eleste után mozgalmas élet színhelye volt. Izabella udvara hosszabb ideig tartózkodott a várbeli palotában, a Duna és a Tisza vidékéről számos úri család költözött Váradra, míg Pemflinger Kata Török Bálintné Debreczenben talált menedéket (1541). Fráter György fényes ünnepélyt rendezett, valószínüleg névünnepe alkalmából, melyen a királyné is megjelent. (Bunyitay i. m., I., 404).
A városokban már helyet nem talált menekülők Erdélybe költöztek, s későbbi időben a körösmenti hódoltsági részekről elköltöző magyar jobbágyság helyére pedig ráczok telepedtek le. (Millen. Tört. V, 170.) Váradnak 1557-ben történt elfoglalása után az egyháznemesség kötelezettségei megszünvén, 539a gyantaiak már a XVI. században függetlenítették magukat, a belényesieket pedig az 1634. évi törvény a fejedelem szolgálatára kötelezte. A Báródság – mint katonai szervezet – 1711-ig fentartotta magát, utolsó parancsnoka, Horváth György, a sólyomkői vár utolsó kapitánya volt.
A folytonos háboruskodás miatt a vármegye sokat szenvedett.Várad 1557-ben, 1598-ban, majd ismét Bocskay hadaitól 1604-ben ostrom alá vétetett; falai ekkor már igen rossz állapotban votlak. Bethlen Gábor 1618-ban a vár bástyáinak felépítésére még az ősi székesegyház köveit is felhasználta. Ekkor már templom nem volt sem a várban sem a városban. I. Rákóczy György 1639-ben kénytelen volt egy új faegyházat építeni. – A vár kiépítésére Rákóczy semminemű költséget nem sajnált. Alatta Várad az egykori jólét utolsó napjait élte. De 1660-ban, a vár bevétele után, a győztes török had a vár belsejében álló királyi szobrokat, a vár ez utolsó ékességeit porrátörte. (Bunyitay: Akad. Ért., XII. k.)
