A XVI. század.
A XVI. század.
A XVI. század elején élénk mozgalom észlelhető a Belényes vidéki oláh papok körében, a kik régebbi időktől bírt kiváltságaik megerősítése végett 1502-ben Szathmári György kinevezett püspök elé járultak. A püspök kérelmökre kivette a belényesvidéki oláhokat az egyházmegye papjainak és püspökségi tiszttartóknak hatósága alól, de az 1502. szept. 21-én kelt levelében kikötötte, hogy ügyeikben a segesfalvi főesperes itéletétől a püspökhöz történjék a felebbvitel. E kiváltságlevelet utóbb Fráter György 1538-ban és Zabergyei Mátyás 1554-ben megerősítették.
Luther wittenbergai fellépése észrevehető hatással volt úgy a budai királyi udvarban, mint a szászok földjén. Tudjuk, hogy az 1523–25-iki országgyűlések szigoru törvényeket alkottak az új hit követői ellen. De főpapjaink ezenkívül külön óvszerekről is gondoskodtak. Perényi váradi püspök 1524. jul. 24-én Váradon egyházmegyei zsinatot tartott, melynek végzését feltalálhatók a gyulafejérvári országos levéltárban. A zsinati végzések végrehajtását azonban csakhamar megakadályozta a mohácsi vészszel hazánkra zúduló fergeteg, mely a váradi püspökséget súlyos megpróbáltatásnak vetette alá s a melyről a következő korszak keretében fogunk megemlékezni. Mielőtt azonban ennek előadásához fognánk, a váradi püspökség középkori állapotáról kell röviden megemlékeznünk.
Scolári András püspök síremléke.
A Bunyitay Vincze tulajdonában levő eredeti rajz után.
469Az egyházmegye területe összeesett Bihar, Békés és Zaránd vármegye egy részének területével. Északon a hortobágyi pusztától le a Fehér-Körösig, keleten az úgynevezett Kalotaszegtől a Hármas-Körös és a Berettyó összefolyásáig terjedt. A Berettyón túl fekvő terület csak Zsigmond király idejében került Bihar vármegyéhez és ezzel a váradi püspökséghez. Kalotaszeg vidéke 1496-ban is még Biharhoz tartozott, csak később csatoltatott Kolozs vármegyéhez. (Bunyitay i. m. III. 10.)
Az egyházmegye a következőleg oszlott fel: 1. Várad székváros, 2. a Bihar vármegye nyíri részeiben, 3. a homorogi főesperesi kerület, Várad alatt a Fekete-Körös jobb partjáig, 4. a kalotai főesperesség, Váradtól keletre egészen a katolaszegi Körösfőig, 5. a köleséri főesperesség. Kölesértől a Fekete-Körösön át a Fehér-Körösig, végül Békés vármegyében 6. a békési és 7. a szeghalmi főesperességek. A püspöki székvárosban nem kevesebb, mint 18 egyház létezéséről vannak adataink, ebből a Körös balpartján 9, a Körös jobb partján 3, a várban 3, a városon kívül 3 emelkedett. Kiváló helyet foglalt el közülök az az egyház, melyet még Szent-László király építtetett, s a melyet Báthori András 1342. óta újabb épülettel vétetett körül. Ez az egyház azonban, Zrednai szerint, 1445-ben düledező állapotban volt.
Az egyházmegye területén Várad püspöke a XIV. század elején Debreczen városának épít egyházat. Báthori András püspök is a püspökség birtokain számos egyházat emelt. Példája élén követésre talált a főurak körében. Telegden (1507), Álmosdon, Szalárdon, Székelyhídon, Bajonban, Csolton, Szent-Királyon szép új egyházak épültek.
A lelkész mellett a tanító alkalmazásáról is gondoskodás történt. Tanintézeteket találunk Váradon, Gyulán, Köleséren, Telegden, söt Örvénden is. (Bunyitay i. m. III. 423.)
Végül még az egyházi nemesekről kell megemlékeznünk. Ez intézmény eredetét IV. László király azon szabadalomlevelében találjuk, melylyel Ladomér püspöknek Szőlős falut adományozta s felhatalmazta, hogy a helység jobágyai közül 4–5-öt a fegyveres jobbágyok sorába iktathasson. (Bunyitay, I. 114.)
Ezek a jobbágyok saját lovukon, fegyveresen jelentek meg s földjeiket örökösödési joggal bírták. Zsigmond király idejében a váradi püspök már 500 lovasból álló zászlóaljat állított ki, mely valószínüleg magában foglalta a káptalani egyháznemeseket is. Az 1498. évi országgyűlési törvényczikkek említik, hogy a váradi káptalan 200 lovast, a püspök 400 emberből álló zászlóaljat állít ki. Sőt az 1523. évi törvényczikkek elrendelik, hogy a főpapok ne csak a tizedek után járó zászlóaljakat állítsák ki, hanem jobbágyaikat a megszabott arányban fegyverezzék fel. A váradi egyházmegyei nemeseket Szent László vitézeinek hívták, mert zászlóikon a szent 470király képe volt. Egyházi nemesek voltak: Biharon, Püspökiben, Csatáron; Váradon 12 káptalani nemesről ad számot az 1552. évi összeirás.
A középkor második szakában a következő püspökök állottak a váradi egyházmegye élén: I. Imre, a Káta nemzetségből 1297–1317, II. János 1318–29, Báthori András 1329–45, Demeter 1345–72, Bebek I. Domonkos 1373–74, III. Benedek 1374–75, Szudar II. Imre 1376–78, Deméndi László 1378–82, Szudar III. János 1383–95, I. Pál 1396, Lukács 1397–1406, Albeni Eberhard 1407–1409, Scolari András 1409–26, Pratói János 1426, Kusalyi Jakch Dénes 1427–32, V. János 1435–38, Dominis VI. János 1440–44, Vitéz VII. János 1445–65, Bäckenschläger VIII. János 1465–68, Stoltz II. Miklós 1470, Filipecz másként Pruisz IX. János 1476–90, Farkas Bálint 1490–95, Kálmáncsehi II. Domonkos 1495–1501, Szathmári György 1501–1505, Thurzó Zsigmond I. 1506–1511, Perényi Ferencz 1514–1526.
