Rézbányai ércztelepek.
Rézbányai ércztelepek.
Vaskoh és Petrósz vidékénél sokkal gazdagabbak érczekben a rézbányai 34hegyek, melyek főként rezet, ólmot, vasat, ritkábban czinket, bismutot, de ezenkívül ezüstöt és kevés aranyat is rejtenek méhökben.
Állítólag már a régi rómaiaknak tudomásuk volt a hegyek ércztartalmáról és itt bányákat nyitottak. A középkorban, 1501-ben megindúlt itt a bányaművelés, de igen sokszor félbe szakadt. – A kormány Rézbányán 1870-ben fogott hozzá a bányaműveléshez.
Az egyes tárnák a várostól mintegy 1–2 órányira feküsznek. A tárnák közül az Antal, Lobkovicz és Erzsébet (Lisabeth) tárnában folyik a munka, míg a László tárnában a víz felfakadása miatt a munkát abba kellett hagyni.
A tárnákat nyolc csoportba sorozzák.
I. csoport neve Blidor, Erzsébet, Lobkovitz, Auguszt és János tárnákkal.
II. csoport neve Sturzó Motz, Angol, Kerafin tárnákkal.
III. csoport neve Corna, a Rosalia tárnával.
IV. csoport neve Frabtinell, a Bolf tárnával.
V. csoport neve Rossia, László, Nepomuk tárnával.
VI. csoport neve Fleskutza, Ferencz és Gusztáv tárnákkal.
VII. csoport neve Sipold, A Ferdinánd tárnával a Valea Sacaban.
VIII. csoport a Reichenstein, Antal, Guttenberg, Marianne tárnákat foglalja össze.
A rezet leginkább rézkovandból (bornitból és kalkopiritből) nyerik, mely itt mint primer-kőzet telérekben fordul elő, de kristályait gyakran találják egyes kőzetekre hintve is. A kalkopirit (vagyis rézvas-sulfid) réztartalma 34.6 %; vastartalma 30.5 %; így nem a leggazdagabb rézércz ugyan, de a leghálásabb, a mennyiben elég gazdag telérekben fordul elő.
A kalkopirittel lelik a rézfényt (kalkoszin vagy kalkoczit rézkéneget); ennek réztartalma már 79.7 %, de nem oly gyakori, mint a rézkovand.
A rezet tartalmazó érczek közül előfordul itt a tarka rézércz, a vörös rézércz, továbbá a malachit és azurit (szénsavas réz és rézhydrát). A rézzel gyakran ezüstöt is találtak, sőt a stromeyerit nevű ásványban (rézezüst sulfidban) a réz és ezüst kénes vegyületei egy kristályban jegeczednek ki.
Egyes tárnákban, mint az Antal-tárnában, az ólomérczek dominálnak; itt gazdag telérekben fordul elő az ólomfény vagy ólomkéneg (galenit), melynek társaságában gyakran ezüstöt is találnak.
Az ólomérczek közül előfordul itt az ólomlazur (ólom-réz-sulfát), melyet spanyolországbeli lelőhelyéről linaritnak is hívnak.
Kizárólagosan Rézbánya speczialitása a rézbányit (bizmut-ólom-sulfid), melynek kristályait a Lobkovitz-aknában kvarczban, rendszerint kalkopirittel összenőve, találják.
Rézbánya valóságos kincsesháza a legritkább ásványoknak, csak az a kár, hogy az igazi ritka ásványok itt sem sűrűn és nem nagy tömegben fordulnak elő. Rézbányán legalább is 100-fajta ásvány fordul elő; nevezetesebbek: az Argentit, Galenit, Sphallerith, Bornit, Chalkosit, Stromayerit, Pirit, Caleopirit, Rézbányit, Tetroedrit, Cuprit, Haematit, Magnetit, Pyrolusit, Bismut, Bizmutin, Molybdenit, Uranit, Kvarcz, Hyperszten, Wollastonit, Augit, Amfibol. Tremolit, Pargossit, Gronulor, Vesuvian, Muskovit, Chrisocolla, Biharit, Hemimorfit, Desmin, Chlorit, Szájbelyit, Vulfenit, Anglesit, Brochantit, Linarit, Narit, Smitsonit, Cérusit, Azurit, Malachit, Boratit stb.
Ezek közül külön is felemlítjük a bizmutint, az uranitot és buritot.
A bizmutin (bismut sulfid) antimonhoz hasonló ásvány, de ennél ritkább. Rendszerint 81.25 % bizmutot tartalmaz. Az uranin vagy uranit (uran oxyd) az egyedüli ásvány, melyben az uran nagyobb mennyiségben foglaltatik, maga az ásvány csak kevés helyen terem.
A burit szintén ritka ásvány; tartalma rézkarbonát czink-oxid.
A fentebbi sorozatból láthatjuk, hogy Rézbányán a vulkanikus kőzetek egyes alkotó ásványai külön-külön kristályos állapotban is előjönnek. Az ásványok 35közül felmelítjük a földpát, csillám és amfibol, augit és hipersztén kristályait.
A földpátok általában aluminium szilikátok, egyesülve monoxid elemekkel, ú. m. kalium, nátrium, kalczium és olykor bariummal. A földpátnak több faja fordul elő Rézbányán; ugyanitt a földpátnak nemcsak kristályait, hanem elmálási termékeit is föllelhetjük. A szénsavas víz behatása következtében ugyanis a földpát kalium-nátriumát elveszíti és helyébe vizet vesz és átalakul kovasavas aluminiummá, tiszta porcellánfölddé, majd pedig vasmangannal és idegen anyagokkal összekeverődve, agyaggá. Agyag, sőt tűzálló agyag van itt bőven, tiszta porczellán-agyagot azonban ez ideig nem leltek. A trachit színes ásványait is elég sűrűn találhatjuk, sőt az amfibol egy változata, az azbeszthez hasonló tremolit vagy grammatit sem épen ritka.
A tiszta kovasavas mész egyhajlású kristályait, a táblapátot (Wollastonitot) is már több ízben találták.
Rézbányának másik különlegessége a biharit és az agalmatolit. Az agalmatolit szalonnakőhöz hasonló sárgás, zöldes vagy vereses, zsíros tapintatú, puha ásvány, melyből apró szobrocskákat faragnak, innen származott neve is. (Görögül agalma = szobrocska, lithos = kő.) A biharit az agalmatolithoz hasonlít és sok ideig ennek is tartották; tömött, finom, kristályos kaolin-féle anyag, mészkőben. Színe sárgás vagy zöld, anyaga kalium, magnezium, aluminium, mész, szilikat.
Az előadott vázlatos ismertetésből is látható, hogy Bihar-megye földje rendkívül változatos. – A síkságnak gazdag termő talaja mellett, melynek eredete és összetétele is szerfölött különböző, de melynek rétegei szabályosan és színtesen helyezkedtek el, ott van a sokkal változatosabb hegyvidék, mely rendkívül sok és ipari szempontból is igen értékes kőzetet rejt magában.
A hegység csaknem minden egyes geologiai korszakból megőrzött egy-egy kőzetet, egy-egy emlékjelet, mely komoran és fenségesen hirdeti a természet erőinek hatalmas voltát. A hegységekben a rétegek egyenetlen fekvése, a vetődések, gyűrődések elárulják, hogy a kőzetek elhelyezkedését az idők folyama alatt a természet erői sokszor megzavarták, megváltoztatták. A föld rétegei hírt adnak azokról a hatalmas forrongásokról, melyek sok helyen a föld kérgét is áttörték, és melyeknek következtében hegységek emelkedtek fel és hegységek sülyedtek el. Gyakran rövid idő alatt megváltozott a hegységek alakja, általában azonban a változások nem máról holnapra mentek végbe, hanem millió és millió esztendő alatt, úgy hogy a föld életéhez viszonyítva nemcsak az egyes ember, de az egész emberiség története csak egy röpke pillanat.
Források:
Szabó József: Geologia. Előadások a geologia köréből. – Dr. Pethő Gyula: A Három Körös és a Berettyó környékének geografiai és geologiai alkotása. Vaskoh környékének geologiai viszonyai. – Dr. Szontagh Tamás: Nagyváradnak és környékének geologiai leirása. – Dr. Tóth Mihály: Ősemberre vonatkozó leletek Nagyváradról. Mastodon-lelet Nagyváradról. – Dr. Tóth Mihály közlései Rézbányáról. – Halaváts Gyula: Magyarországi artézi kutak. – Szilágyi F. Lajos: Tapasztalatok az útépítés terén; (Dernai aszfalt telep ismertetése. Mérnök és Építész Egylet Közlönye 1890). – Dr. Kovács Jenő igazgató közlései Tataros és Dernáról. – Száhlender Károly igazgató közlései a nagybáródi kőszén-telepről és a nagyvárad–belényes-vaskohi vasút mentén feltárt kőbányákról. – Szilágyi F. Lajos: A budapesti kőbányai út építése, kapcsolatban a mauthauseni granit és a kis-sebesei kvarcz porfir kőbányák ismertetésével. Mérnök és Építész Egylet Közlönye 1894. – M. kir. József-műegyetemmel kapcsolatos műszaki mechanikai kisérleti állomás: Természetes építő anyagok és kövek. – Staub Móricz: Hazai tőzeg-telepek kutatása. (Term. Tud. Közlöny 1892.) – Treitz Péter: Szíkes talajok Magyarországon. (Term. Tud. Közlöny pótfüzete 1898.) – Hazslinszky Sándor: Magyarországi agyagok elterjedése. (Term. Tud. Közlöny pótfüzete 1895). – Hornsitzky Henrik: A lősz. (Term. Tud. Közlöny pótfüzete 1899.)
