A Syringa Josikaea.
A Syringa Josikaea.
A Syringa Josikaea vármegyénken kívül csak Kolozs-, Torda-Aranyos-, Mármaros-, Ung- és Bereg vármegyékben nő. Legtöbb termőhelye azonban Bihar vármegyéből ismeretes: Feketetó, Remecz és Belényes őserdeiben, távol minden emberi tanyától, sziklás törmeléken, hegyi folyók és patakok mentén. Remeczen terem a legtöbb; itt a Jád völgyének „Lunka Kotuni” nevű erdőrészén vannak a leghatalmasabb példányok, a legtöbb azonban a „Pareu Freguczár” nevű lankás fensíkon, a hol május közepe táján a jósika-cserjéknek virágzó ezre leírhatatlan szép látvány. Hazánkon kívűl egyebütt nem terem, sőt a világirodalomban is előkelő helye van; legutóbb a new-yorki „Garden and Forest” 1891-iki évfolyama ismertette s a rá vonatkozó magyar bibliografiai forrásokat is lelkiismeretesen közli.
A „Nemzeti Társalkodó” 1830-ik évfolyama, a 344-ik lapon növényünkről a következő referátumot hozza: „A Németországi Természetvizsgálóknak és Orvosoknak az idén szeptemberben Hamburgban tartott gyűlésén több megszárasztott palánták közt Bétsi Professor b. Jacquin Úr előmutatta a’ Syringának új nemét, melynek felfedezését a Botanika Erdélyi Kormányszéki rendes Előlülő b. Jósika János úr ő Extzja, ezen tudományban különösen gyönyörködő, az egész ország előtt tiszteletben álló hitvesének, gr. Csáky Rosália Úr asszony Ő Extzjának köszönheti. A’ plánta tiszteletül ’s emlékezetűl Syringa Josikaea nevet kapott stb. ” Első képe 1831-ben jelent meg Reichenbach „Plantae criticae” cz. művében (VIII. p. 780. Nr. 1049.).
Időközben Wallich Náthán az „Indiai társaságtól” megbízást kapván, India északi részén meg a Himalayán gyűjtött növényekkel ajándékozta meg Európa nevezetesebb botanikai intézeteit, köztük a Syringa Emodi Wall. nevű himalayai orgonabokorral is, a mely a mi Jósika-fánkhoz a csalódásig hasonlít. Ez után Franchet* francia botanikus orgonafánkat a S. Emodival egyesítette, de figyelmen kívül hagyta, hogy Jacquin a jósikafát a hamburgi botanikusok előtt már 1830. évi szeptember 20-án, az első ülésen bemutatta s ugyanez a gyülekezet későbbi ülésben fejezte ki azt az óhajtandó indítványt, hogy a Wallich gyűjtése mielőbb szétosztatnék, hogy a botanikus világ azon növénykincsekkel megismerkedhessék. Ebből világos, hogy a Syringa Josikaea előbb lett Európában ismeretes s nevének prioritása kétségtelen. Hogy pedig a S. Josikaea meg a S. Emodi egymástól lényegesen 261különbözik, „A Jósika-fáról”, Nagyváradon 1891-ben megjelent tanulmányomban kétségtelenűl beigazoltam, még pedig azon eredeti himalayai orgonafa nyomán, melyet Schlagintweit-Sakünlünski gyűjtött s a mely a budapesti egyetem füvészkertjének herbáriumában van.*
Bulletin de la soc. philomatique de Paris, 1885.
V. ö. Borbás V.: Erdészeti Lapok 1887, 251–53. oldalán.
Bihar-tordai parkrészlet.
Saját felvételünk.
