A flóra-terület növény-geographiai viszonyai.
A flóra-terület növény-geographiai viszonyai.
Bihar vármegye egész területe általában a Balkánon is terjedő magyar flóra-birodalomhoz tartozik* , ezért flóránk egészen keleti jellemű s az Alföld magasságától kezdve egész a havas csúcsig (Kukurbeta vagy Nagy-Bihar, 1846 mt.) minden növényszövetkezetével, a magasságbeli régióknak mindenféle növényével dicsekedhetik. A síkságon kiváltképen a mocsári (Oenanthe Banatica), szíki és mezei füvek válnak ki keleti jellemökkel és társulásukkal, az erdőtlen, verőfényes, alacsonyabb hegylejtőkön azok a keleti füvek díszlenek, (Poa Pannonica), a melyek hazánk flóráját egyebütt, más területétől nagyon élesen megkülönböztetik. Bikk- és fenyőerdejének a flórája inkább olyan, mint másutt, de itt is van benszülöttje, a Syringa Josikaea; mig a havas tetőkön azoknak az őspolgároknak sajátszerű szövetkezete él, a mely valaha azt az összefüggő hegységet népesítette, a melyet hazánk keleti havasai Mármarostól kezdve dél felé a Balkán hatalmas bérczeivel együtt alkottak.*
V. ö. Borbás: A Balaton tavának és partmellékének növényföldrajza, 197. oldal.
V. ö. Borbás: Földrajzi Közlemények 1900. évf. 266–69. oldalain.
A nagy Alföldhöz tartozó síkság, mely északon a Hortobágyba olvad, Bihar vármegye területének körülbelül a fele. Legnagyobb részét művelik s így a termesztett növények e vidéknek jellemző flóráját nagyon kis területre szorították s a kulturát kisérő idegen gyomfüvekkel is keverték. Kiterjedtebb erdőség csak a magasabb fekvésű síkság déli részén s a Hajdu vármegyével határos északi részen van, az uralkodó mocsár-tölgygyel (Quercus Robur). A síkság legkeletibb részét különösen a mocsári és vizi füvek jellemzik, 254továbbá a nagykiterjedésű vak szík, mely egyrészről a kis Sárrétet határoló Holt-Köröstől Zsadány, Atyás, Nagy-Szalonta, Sarkad-Keresztúr és Okány között, másrészről pedig a szalárdi járás síkságain terül el. Újabb időben a szík nagy részét is művelés alá fogták s a szík füve pusztul.
