Ipar.
Ipar.
Az ipar a XVIII. század elején elég fejlett volt. A kisiparosokon kivül több gyárat is találunk és különösen a XIX. század első felében már számos nagyobb ipartelep állott fenn. Így a saskői és a revistyei kamara-uradalmaknak Zsarnóczán volt serfőzőjük, Aranyos-Maróton, Kis-Tapolcsányban és Léván posztógyárak, Körmöczön, Ebedeczen, Perlepen és Kameneczen papirmalmok. Az ebedeczi papirmalom az esztergomi káptalané volt, melyet 1838-ban 14,000 forintért zálogosított el Lővinger Ferencz Ignácz pesti nagykereskedőnek. (Eszt. Kápt. lvlt. Lad., 6. fasc., VI., No 14.) Üveghutát találunk Újbányán, Klakkon, Szkiczón, Velsiczen, Rudnón, Ebedeczen és Csáradon. Körmöczbányán a bányákból kifolyó vizekből évenként 400 mázsa vitriolt főztek. A XVII. században fennálló czéhek közül többen új czéhlevelet nyertek, de új czéhek is alakultak. 1717-ben alakult a maróti szabó- és szűcs-czéh. III. Károly király 1730-ban a Maróton és környékén letelepedett kerékgyártóknak, kovácsoknak és lakatosoknak együttesen czéhlevelet adományozott, a körmöczbányai íj- és puskaművesek 1714-ben; a borbélyok 1732-ben, a paszománt-készítők 1748-ban, a takácsok 1761-ben nyernek czéh-szabályzatokat. A lévai csiszárok és szíjgyártók 1741-ben, a kőművesek 1755-ben Esterházy herczegtől nyertek magyar czéh-szabályokat. A nagy-sarlói német-varga, lakatos, festő, asztalos, kerékgyártó, takács, szűcs, magyar-szabó, kötélgyártó, nyereggyártó együttes czéh 1839-ben alakúlt meg. Az újbányai kerékgyártók 1737-ben, a tímárok 1839-ben nyertek czéhlevelet. (Szádeczky i. m.) A lévai csizmadia-czéh jegyzőkönyvei 1720-ból, ládája 1780-ból és zászlója 1755-ből maradt fenn.
