A jobbágyhelységek szolgáltatásai kötelezettsége.
A jobbágyhelységek szolgáltatásai kötelezettsége.
A jobbágy-helységek szolgáltatási kötelezettségét az urbéri szerződés szabályozta. Léva város például, a földesurával kötött szerződés szerint, csak azok után a termények után volt köteles kilenczedet fizetni, melyekre nézve az 1481. évi törvényczikk rendelkezett, a többi termények után azonban nem. (Marczali i. m. I. 216.) A birtokos jobbágyságnak – e szerződések alapján – megkülönböztetett állása volt a birtoktalan zsellérekkel szemben. 1784-ben még a nyolczad-telkes jobbágy sem engedte magát a zsellérekkel egy osztályba sorozni. (U. o. I. 202.) A jobbágytelki állományt az 1836. évi V. törvényczikk 413szabályozta, mely a későbbi földváltságnál irányadó lett. Barsban a szántóföldeknél 4 osztályt állapítottak meg, ú. m. 18, 20, 22 és 24 hold terjedelemben, a réteket szintén két osztályban 6–8 kaszáló terjedelemben. A XIX. század elején a nagyobb gazdaságokat már külföldi gépekkel szerelték fel. Különösen a lévai uradalom emelkedett hírnévre, melynek intézője: Korzmics László, 1845/46-ban a kelecsényi rétöntözést alkotta.
