Szapolyai János és Ferdinánd.
Szapolyai János és Ferdinánd.
Alig hagyta el a török hazánk vérrel áztatott földjét, máris a királyválasztás zajától visszhangzott az egész ország. A nemzet többsége tudvalevőleg Szapolyai János vajda körül csoportosult, a kit Székesfehérvárott november 10-én királylyá koronáztak. A vármegye urai közül Lévai Zsigmond neje: Petrovics Anna, Péter nővére révén, a Szapolyai párthoz csatlakozott és befolyásával az egész vármegyét Szapolyai pártjára térítette. Ellenben a Thurzó Elek szavát követő bányavárosok inkább a Ferdinánd útját egyengető Mária királyné mellé csatlakoztak. Ferdinándot – mint tudjuk – a pozsonyi országgyűlés deczember 12-én királylyá választotta. Az ellenkirályok, pénz és kellő számú sereg híján, tétlenségre voltak kárhoztatva. 1527 tavaszán János király támadólag lépett föl. Első sorban azon volt, hogy híveinek a számát újabb adományokkal gyarapítsa. 1527-ben Budán Kistapolcsányi György, Tamás, László és Pál részére Kis-Tapolcsány, Nagy-Malonya, Kis-Valkócz, Nagy-Ugrócz, Kis-Málas, Kalacsna, Pázsit és Öszöd birtokokra új adomány-levelet állít ki. (Botka, Barsi oklt. 129.) Ugyanekkor hűségre inti Körmöczöt és elrendeli, hogy onnan a német katonákat űzzék ki, majd a bányavárosokra 2500 forintot vet ki. (Id. helyen, CI–CXVIII. okl.) János királynak a tavaszszal tényleg jól állottak az ügyei Bars vármegyében. Még Körmöczön is tekintélyes párt állott rendelkezésére. A nyáron azonban megfordult a koczka. Ferdinánd július végén már az ország határán állott és augusztus 20-án bevonult Budára, míg Jánost hívei csakhamar cserben hagyták. Az elsők közé tartozott Podmaniczky István nyitrai püspök, a ki 1600 forintot kölcsönzött Ferdinándnak, melynek fejében Léva várát nyerte zálogba.
Ferdinánd seregeinek előnyomulása következtében lényegesen megváltozott a helyzet a vármegyében is. Zábláthi Jakab szent-benedeki apát szintén Ferdinánd pártjára állott, mire János király 1527 deczember 6-án megfosztotta az apátságtól s helyébe vizlói Bordách Györgyöt nevezte ki. De ez alig foglalhatta el a helyét, mert az 1528 márczius 19-iki szinai vereség következtében Lengyelországba menekült.
339Bár János király jó időn át tétlenségre volt utalva, Ferdinánd pártja még sem érezte magát biztonságban. Kacziáner már ápr. 20-án óvatosságra inti a bányavárosokat a János-párti urakkal szemben. Ez meg épen kapóra jött a selmeczieknek, a kik azzal az ürügygyel, nehogy Szent-Benedek a János-párt birtokába jusson, május 3-án 500 vitézzel megrohanták a monostort és kifosztották. A vármegye ugyan május 17-én tiltakozott ellene, de ezzel Zabláthi Jakabnak nem sokat használt, mert Báthori nádor még május 18-án megfosztotta őt az apátság javaitól és azokat Máté benedekrendi szerzetesnek adta. Zábláthi ekkor úgy segített magán, hogy az apátsági birtokokat rokona: Thúróczi Miklós kezére játszotta. (Knauz, i. h. 93–95.) Ferdinánd pedig, mivel Thúróczi szintén az ő pártjához állott, a szent-benedeki birtokokra vonatkozó ezt a szerződést 1528-ban jóváhagyta, sőt Thúróczi és Selmeczbánya között az apátsági birtokokból kifolyólag támadt viszályok kiegyenlítését is elrendelte. (Botka, Barsv. oklt. CVIII.–CIX.) Thúróczi ezután leglelkesebb híve lett Ferdinándnak, de az apátsági javak jövedelmét nem sokáig élvezhette, mert 1530-ban De Turri Miklós, Ferdinánd kapitánya kiűzte az apátsági javakból. Thúróczi, mintha sejtette volna a veszélyt, az általa megszerzett kincseket és az egyházi drágaságokat 1529-ben Léva várába vitette; az is lehetséges azonban, hogy Szulejman közeledésének a híre késztette erre.
Ez alatt Mária királyné, Ferdinánd kormányának a feje, mind azokkal éreztette hatalmát, a kik előbb János pártjához tartoztak. Kreug János körmöczi birónak selmeczbányai házát is – hűtlenség czímén – Pempflinger Sebestyénnek adományozta. (Botka, i. h. CVII.) Ferdinánd király pedig Lévát, ugyancsak hűtlenség czimén, elveszi Lévai Zsigmondtól és Anna királynénak adományozza. (Botka, i. h. CX.) Lévai Zsigmond e csapást nem sokáig élte túl. Neje Petrovics Péternél húzta meg magát, de fia Gábor Léván maradt.
Kacziáner János, Ferdinánd hadvezére, még 1528-ban, Trencsén elfoglalása után, – a hol kiváló szerep jutott Majthényi Bertalan főkapitánynak, II. Lajos király bizalmas kamarásának – az egész Garam-vidéket és a bányavárosokat is hatalmába kerítette és felhívta a bányavárosokat, hogy zászlói alá sorakozzanak. De katonákkal egyedül nem érte be, hanem nyakra-főre hadi adókat vetett ki a bányavárosokra, a mi természetesen nem nyerte meg Mária királyné tetszését, mert 1529-ben inti a bányavárosokat, hogy tudta nélkül Kacziánernek semmi néven nevezendő adót ne fizessenek. Kacziáner azonban nem állott egyedül e téren, mert Török Bálint a Körmöczbánya város tulajdonát tevő Szklenó és Stubnya birtokokon levő jobbágyságra hihetetlen nagyságú adót vetett ki. A kétségbeesett város Majthényi Bertalanhoz fordult közbenjárásért, de az utóbbi 1528 márcziusban a levelet Török Bálintnak továbbítja. (Szerémi, Emlékek a Majthényi család levéltárából, 18.)
Bécs felmentése után De Turri Miklós 1530 áprilisban a várak visszafoglalására a felvidékre jött. Kacziánert Horvátországba rendelték, mire a sereg De Turri vezérlete alá került, a ki június 7-én elfoglalta Szent-Benedeket s miután a templomi drágaságokat Léváról visszahozatta, a monostort testvérének Kristófnak adományozta. Thúróczi ugyan felszólalt ez ellen az udvarnál, de kénytelen volt a Ferdinánd által igért kárpótlással beérni.
A KÖRMÖCZI VÁR.
Az országos képtárból
