Koháry István halála.
Koháry István halála.
Souches tábornok, a július 18–19. közötti éjjelen, Szent-Benedek és Ó-Bars között, három helyen átkelvén a Garamon, másnap reggel csatarendbe állította seregét s ez csakhamar szemben találta magát Ali pasa 361hadával, mely felhagyva Léva ostromával, Souches tábornokkal vette fel a harczot. A csata a jobb szárnyon kezdődött, mely Koháry, Caprara ezredeiből és a brandenburgi dragonyosokból állott. Koháry, mindjárt a küzdelem kezdetén, golyótól találva, halálos sebet kapott. A vezér eleste zavarba hozta a jobb szárnyat, melynek segélyére a fővezér Heister ezredét küldötte. Ez alatt a küzdelem a Knigge tábornok vezetése alatt álló középen is kifejlődött. A harcz itt volt a leghevesebb s eleinte változó szerencsével folyt. Ali pasának az eleste azonban eldöntötte a csata sorsát, mely zavart felhasználva, Knigge tábornok megerősített hadaival megfutamította a törököket, kiket gróf Balassa huszárai és a német lovasság egész Szecséig üldözött s közülök sokat levágott.
KOHÁRY ISTVÁN.
Az országos képtárból
Az egész török tábor összes készletével a győzők zsákmánya lett. A török sereg csaknem teljesen szétszóródott, míg a keresztény hadból mintegy ötszázan estek el. Souches tábornok ezután Léva várába vonult és másnap hálaadó istenitiszteletet tartatott. Miután Lévát megerősítette és nagyobb őrséggel látta el, néhány napi pihenő után Párkány elfoglalására indult. A hős Koháry emlékére pedig 1713-ban, azon a helyen, a hova megriadt lova vonszolta, kis kápolnát emeltek. Ugyanezen időtájban Montecuccoli császári fővezér az egyesült birodalmi s a franczia sereggel túl a Dunán aug. 1-én szintén, ha nem is fényes, de elég hatásos győzelmet aratott a törökök felett. De a kedvező helyzetet a bécsi kormány nem aknázta ki, mert a törökkel még 10-én Vasváron szégyenteljes békét kötött. (Az 1664. évi hadi események irodalma: Millen. Tört., VII., 194–196. – Rónai Horváth Jenő, Hadtört. Közl. 1894, 285. – Bél Mátyás, IV. 231. Wagner, Historia Leop. – Ortelius Redivivus, II. 290. 351–354.)
A második lévai győzelem felvillanyozta a vármegye rendeit, a kik szept. 21-én Bajmóczon gyűltek össze. Sajnos azonban, nemsokára közzététték a vasvári békekötést, a mi a harczi kedvet közingerültséggé változtatta. Minthogy a béke értelmében Érsekújvár továbbra is török kézben maradt, a vármegye újból ki volt téve a török martalóczok garázdálkodásainak. A nádor ugyan némikép segíteni akart a bajon és még szept. 29-én a nemesi felkelést hazaküldötte. A mint leérkezett a felsőbb rendelet, Wesselényi a mezei hadak egy részét okt. 14-én Léva s Szent-Benedek véghelyekre, Szobonya István hadát pedig Kis-Tapolcsányba rendelte.
A vármegye a nádor intézkedéseit okt. 30-án Oszlányban, majd nov. 20-án Baánban (Trencsén várm.) tartott közgyűléseiben köszönettel tudomásul vette; midőn azonban decz. 13-án a vasvári békekötést a rendekkel közölték, ezek ingerült hangú feliratokban tiltakoztak ellene. (Közgyűl. jkvk.)
A békekötés ellenére a török portyázók egyre kalandoztak a vármegye területén. Wesselényi nádor ugyan már 1665 febr. 1-én a Szent-Benedek és Zsarnócza közötti sánczokra 100 gyalogos kirendelésére hívta fel a vármegyét, de ez nem sokat használt. A kis-tapolcsányi hajdúk pedig többet garázdálkodtak a császári zsoldosoknál is. Még a Rákóczy árvák tulajdonát tevő belső kastélyba is betörtek s ott megtelepedtek, de a következményektől tartva, 1665 okt. 25-én, Rákóczy Györgyné szül. Báthori Zsófiához fordultak kegyelemért. (Szerémi, Eml. Barsv. Hajd.)
A LÉVAI CSATA EGYKORÚ KÉPE.
Léva város tulajdona
A LÉVAI CSATA EGYKORÚ LEÍRÁSA.
Léva város tulajdona
