Bethlen Gábor.
Bethlen Gábor.
Tudvalevő, hogy a cseh felkelés hírére, Bethlen Gábor, a Magyarországon megindított vallási üldözés hatása alatt, felismerve a pillanat fontosságát, kardot rántott. Felkelését siker koronázta, régi ellenfele, a vármegye főispánja, Dóczy András is, a ki még 1616-ban a Homonnai-féle erdélyi vállalkozás támogatásával vonta magára Bethlen Gábor haragját, szept. 5-én, Szatmár feladása következtében, kezébe került.
BETHLEN GÁBOR.
Az országos képtárból
A magára maradt vármegye egymásután vette kézhez a legellentmondóbb rendeleteket. Forgách Zsigmond nádor szept. 5-én kelt levelével Bars vármegyében nemesi felkelést rendel, melyet szept. 13-án megsürgetett, egyszersmind meghagyva a vármegyének, hogy, miután Dóczy András főispán Szatmáron van elfoglalva, Lipthay alispán pedig távol van, válaszszanak új alispánt. (Szerémi, Emlékek Bars várm., hajd., 74–80. l.) Ezalatt Bethlen hadai feltartóztatás nélkül nyomultak előre. Szept. 19-én Thurzó Imre gróf Bitséről elküldötte a vármegyéhez Bethlen Gábor kiáltványát, szept. 27-én pedig Széchy György gróf, Bethlen egyik hadvezére, már 351Fülekről hívta fel a vármegyét a csatlakozásra.
Bethlen okt. 6-án már Bajmóczon, 11-én pedig Nagy-Szombatban volt. Hadai október havában elárasztották Bars vármegyét. Bakó Ferencz okt. 16-án már Lévát bírta s innen hívta föl a vármegyét a gyalogság részére szükséges ruházat és felszerelés kiszolgáltatására. Bethlen hadai azonban néhol garázdálkodtak is, mint ezt Kálnay Jánosnak 1619. okt. 16-án kelt levele igazolja, a kit Geletneken a Bojthy Benedek-féle csapatból néhány hajdú, Komáromy Gergely vezetése alatt, kifosztott.
Bethlen felhívására az okt. hó 28-án tartott bizottsági közgyűléséből a vármegye közönsége Lithassy Istvánt és Bossányi Mihályt küldte ki követekül a nov. 11-ére egybehívott hongyűlésre. A gyűlés szétoszlása után Bethlen az időközben elfoglalt várak védelméről gondoskodott. Thurzó megfelelő számú lovas- és gyaloghad szállítására hívta fel a vármegyét, még pedig minden porta után egy lovast és egy gyalogost. Makláry Péter és Bossányi Mihály helyettes alispánoknak tehát elég dolguk akadt. A vármegye történetében mindegyre nagyobb szerepet játszó Bossányi család ezen sarjai a nagyugróczi ágból származnak, a kik a Baracskai örökség révén Nagy-Ugrócz, Pázsit és Kolacsnó helységekben voltak birtokosok.
THURZÓ SZANISZLÓ.
Az országos képtárból
Az utolsó hongyűlés rendelete értelmében Althan János lévai parancsnoknak ki kellett küldeni a német őrséget a várból és helyébe Forgách 1620. jan. 3-án 50 gyalogost rendelt Bars vármegyéből.
Uj év (1620) óta lényegesen megváltozott a helyzet. A sarokba szorított II. Ferdinánd, egész Felső-Magyarország kormányát Bethlen Gáborra ruházta a legközelebb egybehivandó országgyűlésig s így a királyi tisztviselőket is Bethlen alá rendelte; de ebben nem volt köszönet, mert a rendeletek egész özöne szabadult a vármegyére.
A január 30-án tartott közgyűlésre már Lipthay Imre is visszatért Konstantinápolyból, közel fél évi távollét után. Az ő fényes tehetségére és tapintatos eljárására e fölötte kényes helyzetben nagy szükség volt.
A lengyel betörés hírére február 13-án Thurzó Szaniszló katonaságot, gróf Forgách nádor pedig, a komjáthi vár helyreállítására, közmunkát kért a rendektől, majd ismét Thurzó „a vitézlő nép” fizetéséhez szükséges pénzt kért, február 27-én pedig nemesi felkelést rendelt el, míg Bethlen Gábor márczius 24-én gyalogosokat követel a vármegyétől.
A május 31-re Beszterczebányára kitűzött országgyűlésre a vármegye Lipthay alispánt és Szobonya Pál szolgabírót küldte követekül. Ez országgyűlés folyama alatt Bethlent magyar királylyá választották, de ezzel a szakadás még általánosabbá lett.
1620 őszén a harcz megújult. Bethlen szeptember elején Léván át Nagyszombat felé vezette seregét. Verebélyen elébe ment Lipthay alispán, a ki főleg a beszterczebányai országgyűlés által a nemességre kivetett hadi adó miatt kereste fel a fejedelmet és másfél hétig volt a kiséretében.
Az adó behajtása azonban nem sikerült és a személyes nemesi felkelést is fölötte hiányosan teljesítették. A bizonytalan helyzet sokakat tétovázókká tett és Bars mindig csak azt nézte, hogy mit csinál Nyitra. Az ez évi 352deczember 3-án Aranyos-Maróton tartott közgyűlés végzéséből is láthatjuk, hogy csak halasztást akartak nyerni. (Botka, Oklvt. 214.)
1621 tavaszán Ferdinánd hadai támadólag léptek fel. A Bethlen pártjától elszakadt nádor, Forgách Zsigmond, május 22-én Lipthay alispánhoz intézett levelével a vármegyét Ferdinánd hűségére szólítja fel. Ugyanekkor a Pálffy István és Koháry Péter vezérlete alatt álló császári had Szent-Benedeket szállotta meg, honnan az Érsekujvárt ostromló császári táborba ment.
Bars vármegye ismét kényes helyzetben volt. Egyfelől II. Ferdinánd hadai, másfelől pedig a Bethlen hadaival megrakott Érsekujvár és Léva szorongatták. Ezért az 1622. évi soproni országgyűlésre is csak egyedűl Lipthay Imrét küldték követül. Ekkor őt szólította fel Eszterházy Miklós a közvetítésre. Lipthay vállalkozott e hálátlan szerepre és úgy Bethlen, mint Eszterházy, a kik pedig ellenségek voltak, meg voltak vele elégedve.
1621 nyarán Bethlen ismét támadólag lépett fel. Thurzó Szaniszló augusztus 6-án személyes nemesi felkelésre hívta fel a vármegyét, sőt a portális katonaságot is berendelte, de a nemesi felkelést szeptember 26-án hazaküldték és helyette három-portánként egy gyalog-puskás kiállítását vállalta el a vármegye.
A háború ezután már lanyhán folyt, mivel Bethlen pártját számos főúr odahagyta, a csehektől pedig a fehérhegyi vereség után segélyt nem remélhetett. 1622 január 7-én megkötötte a nikolsburgi békét, melylyel Bars vármegye végképen visszakerült Ferdinánd birtokába.
Az 1622. évi XXXVI. törvényczikk Léva vára megerősítése czéljából Bars vármegye közmunkáját rendelte ki, egyszersmind a LXIII. törvényczikk a várat Kolonich Sigfridnek adta vissza. Ugyanez az országgyűlés nevezte ki gróf Forgách Miklós felsőmagyarországi főkapitányt a vármegye főispánjává. (Bottka oklt. 215.)
A béke csak 1623 őszéig tartott. Bethlen hadai Nagy-Szombat felé vonultak, hova november 19-re országgyűlést hirdetett.
A vármegye november 7-én a Kis-Tapolcsányban megtartott közgyűlésében tárgyalta Bethlen levelét Eszterházy Miklós országbíró és gróf Forgách Miklós főispán leirataival együtt, mely utóbbiak egyaránt óvták a vármegyét, hogy a Bethlen által hirdetett országgyűlésen magát képviseltesse. A vármegye ismét kényes helyzetbe jutott, mert időközben Horváth István, Bethlen tábornoka, székely katonáival is megszállotta területét. A közgyűlés úgy a főispánhoz, mint az országbíróhoz feliratot intézett, de azért a Bethlen által hirdetett országgyűlésre Ugronovich Lászlót és Nyáry Albertet küldötte ki (Botka, oklt. 216.). Ezek helyett azonban november 21-én Lipthay alispán és Szobonya Pál mentek Nagy-Szombatba.
Bethlen Gábor, megújitván a nikolsburgi békét, hadait kivonta a vármegye területéről. Ezek helyett azután a Forgách Miklós gróf vezérlete alatt álló királyi hadak szállották meg Bars vármegyét és ott nagy károkat okoztak.
Midőn Bethlen Gábor eddigi politikájával szakitva, a bécsi udvarhoz közeledett, ott visszautasításra talált, a miért azután a német protestáns fejedelmekkel kötött szövetséget. Eszterházy Miklós, az új nádor, hasztalan járt közbe, Bethlen hajthatatlan maradt. E válságos időben, 1626 jun. 16-án hagyta oda az alispáni széket Lipthay Imre is.
Bethlen 1626 aug. havában megindult Erdélyből és szept. vége felé már Rimaszombatnál táborozott, hogy a svéd királytól küldött s a Morvaország felől közelgő Mansfelddel a bányavárosok között egyesüljön.
Bethlen aug. 25-én Horváth István erdélyi tabornokot küldte Trencsénbe, hogy a szövetséges had bejövetelét megkönnyítse. Mansfeld szept. 3-án átkelvén a határon, onnan Illésházy Gáspárnak, Trencsén urának segélyével átkelt a Vágon is, a miben az Eszterházy nádortól hirdetett nemesi felkelés nem bírta feltartóztatni (Hazai okmt. IV., 464); de mivel Wallenstein mindenütt a sarkában volt, Trencsénből gyors menettel a Nyitra völgyébe csapott át, Horváth István pedig Túróczon át követte Nyitramegyébe és Laszkárnál már együtt táboroztak. Szeptember 10-én Mansfeld már Szent-Keresztnél táborozott, honnan a bányavárosokat zaklatta. Horváth István ekkor elválván Mansfeldtől, elébb a Nyitra völgyében, majd Túróczban garázdálkodott. 353Wallenstein szept. 9-én érkezett Vágújhelyre, hol 10 napon át pihent s csak akkor indult tovább, midőn Murteza, az új budai pasa Nógrádot vette ostrom alá. E hírre, de főleg Eszterházy Miklós nádor sürgetésére megindult Érsekújvárról, hol még 26-án táborozott s 27-én Léva tájékára érkezett. Mansfeld ezalatt elhagyta a bányavárosokat s Bajmócz felé tartott, hogy visszatérjen Felső-Pfalzba, de útközben Bethlen, a ki szept. 25. után Fülekről Barsnak nyomult, Nógrádba szólította. Mansfeld engedelmeskedett. Szeptember 29-én Zólyom körül volt s később Bethlennel egyesült. Mansfeld ekkor útba ejté Kesselőkő várát is, melyet szeptember 26-ikán körülzárván, megostromolt. Miután a vár kapuját lőporral bedöntötte, a vár a győzők hatalmába került, míg a vár ura, Majthényi Bertalan öcscsével, Mihálylyal együtt fogságba esett. Mansfeld hada e vidéken is sokat garázdálkodott és többek között a Majthényi család birtokait is felprédálta. (Szerémi: Emlékek a Majthényi csal. lt. 109.)
Wallenstein e közben előrenyomulva, szeptember 30-án találkozott Drégelypalánknál Bethlennel. A két kiváló hadvezér azonban nem akart csatába bocsátkozni egymással, sőt alkudozásokat is kezdtek. De a Bethlen által Bécsbe küldött békekövet nem hozott kedvező választ. Bethlen ekkor észrevétlenül a Garam völgyébe ereszkedett s okt. 16-án Wallensteinnal kisebb csatározásokat kezdett. Wallenstein kudarcza siettette a békealkudozásokat. Maga Pázmány Péter okt. 26-án kelt levelével vette kezébe a béketárgyalásokat (Fraknói: Pázmány Péter 167–68.), melyek azonban sokáig elhúzodtak.
A VEREBÉLYI VÁR RÉGI KÉPE.
Az országos képtárból
Bethlen hadait téli szállásra a bányavárosokba vezette. Egy részüket Körmöczre rendelte, a Horváth István vezérlete alatt álló csapatok pedig Szent-Benedeknél maradtak, de ezek oly sok kárt okoztak, hgy a vármegye november 3-án tartott közgyűléséből Lipthay volt alispánt és Szelezsényit küldte panaszra a fejedelemhez.
