A behódolt helységek 1634-ig.
A behódolt helységek 1634-ig.
Egy 1634-ben összeállított kimutatás szerint a vármegye területéről a következő helységek hódoltak be (a helynév mellett a behódolás évét, illetőleg annak körülményeit tüntetjük fel): Nagy-Szelezsény, Velsicz, Mankócz, Knezicz, Kis-Szelezsény (erőszakkal hódíttattak be), Csárad (ama hatvan faluk egyike, melyeket 1618-ban átengedtek), Kis-Herestény, Aranyos-Marót, (erőszakkal), Néved (1618), Kis-Vezekény (1618), Szelepcsény (erőszakkal), Kovácsi (1618), Perlep (erőszakkal), Nemcsény, Rohozsnicza (1618), Kis-Apáti, Gesztőd, Kelecsény, Zsikava, Lócz, Hizér, Nagy-Valkócz, Ebedecz, Maholány, Nagy-Vezekény, Újfalu (mind erőszakkal), Németi (1618), Kelecsény (Léva mellett), Mohi, Tót-Keszi, Nagy-és Kis-Koszmály (1618), Podluzsány (a csejkőszőlősi rabláskor hódolt be), Csejkő-Szőlős, Csejkő (ugyanekkor), Nagy-Szecse (Esztergom eleste után, önkényt), Alsó-Várad, Garam-Oroszi, Lekér, Szódó, Nagy-Sáró, Alsó-Pél, Nagy-Töre (ugyanekkor), Kis-Szecse, Ó-Léva és Ladány (együtt hódoltak be), Zsemlér, Kis-Töre (1618), Solymos (az újfalusiak elrablásakor), Lök, Zeliz, Mikola, Garam-Damásd (Esztergom elestekor,) Garam-Vezekény, Kis-Oroszi (ugyanakkor), Új-Bars (1618 előtt). Az 1606-iki zsitvatoroki békekötés után erőszakkal hódoltatták be a következő helységeket: Besenyő, Hull, Ohaj, Rendve, Valkház, Pozba, Ény, Nagy-Mánya, Nagy-Lóth, Setékut, Besse, Szencse, Bellegh. Ezek mind Esztergomhoz adóztak, azonban Füss Budára szolgált. 1618–1634 között behódoltak: Csiffár, Tild, Aha, Mellek, Töhöl és Verebély, melyet 1631-ben erőszakkal hódoltattak be.
355Az 1634 szeptember 7-én Kis-Tapolcsányban megtartott közgyűlésen, midőn ezt a hódoltsági jegyzéket s a hódoltsági falvakban elkövetett zsarolásokról és rablásokról felvett jegyzőkönyveket felolvasták, a rendek elszörnyüködve vették tudomásul ama pusztítást, melyet a török a vármegyében véghezvitt. Érdekes tudnunk, kik voltak az egyes hódoltsági faluk földesurai. Szeréminek már idézett nagybecsű forrásmunkájában erre is felvilágosítást nyerünk. Tatár Ibrahim Esztergomból bírta Velsicz, Szelepcsény, Nagy-Szelezsény helységeket. Dely Musztafa Lököt, Memhet ispája Mankóczot, Abdi ispája és Omer aga Esztergomból Aranyos-Marótot és Zsitva-Kenézt, Zapichar aga Zelizt, Murtazan ispája Párkányról Kis-Szelezsényt, Kis-Apátit, Chiaban ispája Esztergomból Csáradot, Harsi Ozman aga Esztergomból Kis-Herestényt, Janicsár tihaja, másként Wakár ispája Perlepet, Rechep ispája Kovácsit, Juszuf aga Nemcsényt. Csejkő-Szőlőst 1633-ban a zsámbéki aga bírta. (Némethy, 290), A behódolt falvaknak szomorú volt a sorsuk. Az 1634-ben tartott vizsgálat alkalmával, egyedül Alsó-Várad és Garam-Vezekény nem panaszkodik ispájára. Ludány, a mint behódolt, oly sok viszontagságot szenvedett, hogy lakosai megszöktek.
A törökök terjeszkedése következtében nagyobb gondot fordítottak Lévára, mely ekkor már mint királyi vár, királyi kapitányok parancsnoksága alatt állott. 1635-ben Miskey István volt lévai kapitány (Századok 1886., 347.) Az ez évi országgyűlés XCII. törvényczikke újból elrendelte Léva és Verebély végvárak megerősítését. A következő 1636. évben ismét az erdélyi ügyek foglalkoztatták a vármegye közönségét. Arra a hírre, hogy Rákóczy György erdélyi fejedelem Bethlen Istvánnal Szalontánál csatát vívott, a vármegye az október 3-án Kis-Tapolcsányban tartott közgyűlésében a nemesi felkelés felállításáról gondoskodott. Kapitányul Bossányi Jánost választották meg és a nemesi felkelés szemléjét november 6-ra tűzték ki. De a szalontai kudarcz után a török segélycsapatok visszavonultak, Rákóczy pedig Bethlen Istvánnal kibékült. Az 1637-ik évi országgyűlésen főleg a vallási sérelmek foglalkoztatták a rendeket. A vármegyei protestánsoknak leginkább a lévai uradalom ellen volt panaszuk, mely többek között Léván megtiltotta a református templom helyreállítását, Vámos-Ladányban pedig a lelkészi javakat foglalta le. A garázdálkodásokban, úgy látszik, Micskey István lévai kapitánynak tetemes része volt, a kit Lipthay György és István is bevádoltak.
