Róbert Károly.
Róbert Károly.
Esztergom visszafoglalása volt Róbert Károly első diadala. Már ekkor lényegesen megváltozott a helyzet Bars vármegyében is. 1307-ben már Tapolcsányi Gyula fiát, Gergelyt is Károly hívei között találjuk, kinek a király arany, ezüst és más érczek kutatására ad jogot. (Botka Oklt., VIII. okl.) A pápa által Károly király támogatására küldött Fra Gentile bíbornok, sági és sárai Vörös Bedét, a Lévai család ősét is Károly pártjára térítette. (Botka, Trencséni Csák Máté és Kortársai, Akad. ért., III.) Sőt Gentile Csák Mátét is megnyerte Károly ügyének, (1308), de ő rövid idő alatt annál féktelenebb haraggal támadt mind a király, mind annak hívei ellen. Csák Máté újabb garázdálkodásaitól vérszemet kaptak a többi hatalmaskodók is. Vörös Bede, a Lévai család őse, a ki 1291-től még mint Csák Máté tisztje szerepel s Pél birtokosa volt, az interregnum alatt még jó viszonyban lehetett Tamás esztergomi érsekkel, mert 1305-ben az érseknek 42 márkát adott kölcsön, de később alighanem összezördült vele s az esztergomi érsekséghez tartozó Gyarmat, Szent-György, Szódó, Bogdán, Szeg és más esztergomvármegyei helységekben több mint 1000 márka kárt okozott, sőt Bogdánt és Keszőt felégette, majd a Rátót nembeli Roland nádor fia Dezső tisztjének, Farkas fia Jakabnak sárói birtokait elfoglalván, azokat mindaddig megtartotta, míg Károly király 1317 nov. 3-án az elfoglalt birtokok visszaadását el nem rendelte. (Anjoukori okmt., I., 445.)
Károly király, hogy híveibe lelket öntsön, személyesen felkereste az egyes fontosabb központokat. 1310. márczius 20-án Barson keltezi egyik adománylevelét. (Anjouk. okmt., I., 196.) László vajda, kiadván a szent koronát, Károlyt 1310 aug. 20-án Székesfehérvárott újból megkoronázták, de Csák Mátéra mindez igen csekély hatással volt; féktelen rablókalandjait ezután is folytatta, sőt 1311-ben Budáig pusztított. Többek között megtámadta az esztergomi érsek berzenczei várát is, és mivel bevenni nem tudta, aláásatta és úgy döntötte halomra. (Knauz.) Károly királynak végre rendes hadjáratot kellett ellene és a vele együtt fellázadt Amadéfiak ellen vezetni. De Csák Máté hatalmát a rozgonyi csata (1312 jun. 15) sem törte meg teljesen, bár kétségtelen, hogy Bars vármegye lakosaira ettől kezdve nyugodtabb időszak köszöntött be. Léva vára ugyan még 1318-ban is Csák Mátét uralta, ki várnagyát, Gyula comest ezen évben hű szolgálatai elismeréséül Kis-Tapolcsány birtokában megerősítette. (Anjouk. okmt., I., 487.)
319Róbert Károly is bőven kárpótolta híveit. 1317-ben az Egyed fia Vörös Bede által, Farkas fia Jakabtól Csák Máté segélyével elfoglalt birtokot jogos tulajdonosának visszaadta (Anjouk. okmt., I., 445.), a hűtelen István fia Pethő birtokait pedig, köztük Szelezsényt, Tamás esztergomi érsek nyerte. (Knauz, II., 736.) Hochlou fia Tapolcsányi Gyula comesnek Málas helységet adományozta (1323), Ghymes várát azonban a király megtartotta magának, majd 1330-ban a királynénak adta.
Csák Máté 1321 márczius 18-án elhalván, halálának hírére a Guth-Keled nembeli Amadéfi Miklós, be sem várva a király parancsát, egymásután elfoglalta Appony és Bajmócz várakat. Léva vára is kaput nyitott, várnagya, Gyula comes, a Tapolcsányiak őse, hűséget esküdött a királynak, a miért Málas helységre bőkezű adományt nyert, a vár átvétele miatt 1321 jul. 6-án személyesen megjelent Károly királytól, kit Becsei Imre főispán, a báthmonostori Becsei (Tőttös) család őse, nagy ünnepélyek között fogadott. Károly király a lévai várhoz tartozó birtokok jövedelmeit a királyné udvartartási költségeire fordította, várnagyává pedig Becsei Imrét nevezte ki. (Fejér, VIII., 6., 53. – Anjouk. okmt., II., 89.)
NAGY LAJOS. Az orsz. képtárból.
Vörös Bede azonban ezután sem nyugodott. 1321 okt. 16-án, mint hrussói várnagy, tapolcsányi Vörös Gyula kistapolcsányi birtokain garázdálkodott, mely ügyben a király 1323-ban rendelte el a vizsgálatot. (Anjouk. okmt., II., 102.) Csák Máté hívei közűl Zách Feliczián volt talán a legutolsó, a ki Károly király hűségére tért, de midőn az általa hatalmasul elfoglalt birtokokat jogos tulajdonosuk visszafoglalta, bosszút forral királya ellen. 1330 április 17-én kivont karddal támadt az épen ebédelő királyi család ellen s mint a történetből tudjuk, a király karját sebezte meg, a királynénak négy ujját vágta le, az ifjú királyi herczeget pedig nevelőjük, a barsmegyei származású Tapolcsányi Gyula fia, Knézicsi Miklós mentette meg. (Pór Antal, Millenn. Tört., III., 78–84.) E rémtett nem maradt következmények nélkül. Az országos törvényszékké alakult országgyűlés a merénylő Zách nemzetség ivadékait harmadiziglen kiirtani határozta. Becsei Imre, barsi főispán, a ki maga is részt vett a törvényszéki tárgyaláson, sietett e végzést Barsban végrehajtani. Zách Feliczián idősebb leánya Sebe, Kopaj lévai várnagy malonyai birtokosnak volt a neje. A főispán Sebét lefejeztette, a teljesen ártatlan Kopajt börtönbe vetette és birtokait lefoglalta. Kopaj a fogságban csakhamar meghalt, de gyermekeit a János lovagrend mentette meg és utóbb külföldi rendházukban helyezték el őket. A nép haragja még Kopaj szolgáját sem kímélte, a kit Vezekényben verekedés közben megöltek. Kopaj birtokát, Malonya helységet, 1344-ben a fejedelemmé lett Lajos, élete megmentőjének, Miklós mesternek adományozta. (Botka Oklt.)
