II. Lajos.
II. Lajos.
Ulászlót, fia II. Lajos követte a trónon. Gyenge kormánya alatt a fő- és a köznemesség egyaránt versenyzett a hatalomért. E küzdelem az országgyűlésekről átterjedt a vármegyei életre is. A Lévaiak háttérbe szorultak a vármegyében és helyöket a nagylucsei Dóczi család foglalja el. Lévai Zsigmond ugyan már II. Ulászló alatt, 1503-ban, Bars vármegye főispánja volt, sőt egyes adatok szerint (Budai, Polg. Lex., II.) ebbeli méltóságát 1530-ig egyfolytában viselte volna, de 1526 jun. 9-én Dóczi Ferencz volt a vármegye főispánja, (Magyar Sion, IV., 616.), a kit úgy látszik, az 1526 ápr. 29-én a rákosi gyűlésen ismét hatalomra jutott főnemesi párt ültetett a főispáni székbe. A bányavárosokban szintén zűrzavar uralkodott. Mióta a bányákat a XVI. század elején az augsburgi Fugger-ház bérbe vette, számos német munkás telepedett meg Körmöczbányán és Újbányán. 1525. év végén azonban ezek között, a munkabérek miatt, általános elégületlenség támadt, mely 1526 tavaszán már inkább vallási jelleget öltött. E német munkások túlnyomóan Luther hívei voltak s így mind az egyházi, mind a világi hatalommal összeütközésbe kerültek. Werbőczy ugyan erélyesen lépett fel ellenök, de épen ez a körülmény is siettette bukását. (Millen. Tört. IV. 477–78.) Mire a főnemesség ismét hatalomra jutott, akkorra már a pártküzdelmeket a hadikészülődések zaja váltotta fel. Szulejmann közeledtének hírére II. Lajos szétküldte 325futárait, hogy a nemességet fegyverre szólítsák. Bars vármegyébe Szalay Bálint deák hozta a vészhírt junius havában (Pray, Ann. 5 p., 102.) Az országgyűlés Dóczi Ferencz főispánt és Gerendit bízta meg a hadikészülődések intézésével és a vármegye hadbaszállásával. Bars ezúttal is kitett magáért. A vármegye színe-java indult a mohácsi táborba, hol az 1526 aug. 29-én vívott szerencsétlen kimenetelű ütközetben lelte halálát.
Forrásaink nagyon hézagosak, de azért némi világot vetnek ama véráldozatra, melyet ekkor a vármegye a haza oltárán hozott. Dóczi Ferencz főispán is odaveszett; Ferencznek volt hat fitestvére, u. m. Imre, Lőrincz, Miklós, István, Farkas és talán László, a kik egy 1521-ben kiadott oklevélben említtetnek, de ezeknek 1526 után semmi nyomuk. Botka valószínűnek tartja, hogy szintén Mohácsnál estek el. (Botka-féle kéziratok.) Lévai Zsigmond, volt főispán, nem volt jelen, de két fivére ott esett el. (Új Magy. Mus. 1860., II., 122.) A Simonyi családból Zsigmond negyedmagával, a Kálnaiak közül pedig ketten, János és István véreztek el Mohácsnál. (Szerémi, Eml. Bars várm. hajdanából. 85. l.)
