Hadügyi intézkedések.
Hadügyi intézkedések.
Míg a hétéves háborúban a vármegye fegyverforgató népe távol idegenben vérzett, a vármegye óriási áldozatokat hozott a hadisegély és a katonaság eltartásához szükséges termény-járandóságok kiállítása érdekében. 1759-ben a helytartótanács is elismerte a vármegye áldozatkészségét és buzgalmát, ellenben kifogásokat tett Zombor és Újvidék városok eljárása miatt. A vármegye a távolból is élénk figyelemmel kísérte a harcztér eseményeit, a melyekről a helytartótanács útján értesült. 1759-ben vármegyeszerte megülték Drezda város visszavételét és Daun tábornok maxeni győzelmét, a midőn Fink porosz tábornokot 11,000 emberével fegyverlerakásra kényszerítette. Hasonlóképen megünnepelték 1760-ban Laudon tábornok landeshuti győzelmét is. (Várm. Levélt.)
Mária Terézia királynő törekvése oda irányult, hogy a korona és a nemzet közötti kapcsolatot szorosabbá fűzze. Főleg ebből a czélzatból alapította 1760-ban a magyar nemes testőrséget, melynek felállítási költségeihez Bács vármegye 2000, Zombor 100 és Újvidék 200 forintot ajánlottak fel. Az újonnan felállított testőrségbe leendő felvételre Bács vármegye a maga részéről Boczó Dánielt hozta javaslatba. (Haditört. Közl. 1895. 526. lap.)
Mikor Szabadkát 1745-ben Bács vármegyéhez csatolták, a változott viszonyokkal megbarátkozni nem tudó 298 szerb család a katonai élet folytatása mellett nyilatkozott. Ezeket Mosorinba telepítették le, az egyedüli kamarai helységbe, mely a tiszai Határőrvidékbe beékelve, ennek folytonosságát megszakította. Mivel azonban időközben a jelentkező családok száma a 316-ot meghaladta, a Határőrvidék feloszlatására kiküldött bizottság ezeket Mosorin helységen kívül, Gardinovácz és Kovil kamarai falvakba szándékozott letelepíteni. E családok 1746 nyarán és őszén a részükre kijelölt falvakba le is telepedtek.
