A két vármegye elkülönítése
149A két vármegye elkülönítése
Miután a két vármegye elkülönítését elvben kimondták, az udvari főhaditanács rendeletet intézett Löffelholz péterváradi és gróf Herberstein Ernő szegedi parancsnokokhoz, hogy Nádasdy főispánnak, a két vármegye elkülönítése alkalmával támadható zavarok megfékezése czéljából, a mennyiben katonai érdekekbe nem ütközik, a szükséghez képest karhatalmat bocsássanak rendelkezésére.
A Patachich boszniai püspök elnöklete alatt álló bizottság 1716 január 21-én megjelenvén Zomborban, miután az érdekelt feleket meghallgatta és a bemutatott okmányokat áttanulmányozta, a következő eredményre jutott: 1. Bodrog vármegye területe a Duna és a Tisza között fekszik. 2. Szerém, Csanád, Bács és Temes (?) vármegyékkel határos. 3. A bizottság elismeri, hogy Bodrog vármegye a Duna mellett volt és a már romban heverő Bodrog váráról lett elnevezve. 4. Szabadka és Zombor is Bodrog vármegyéhez tartozott. A rendkívüli hideg időjárás miatt a bizottság nem ment ki a helyszínére, hanem mint a ki jól végezte a dolgát, hazautazott.
De Bács vármegye, melynek érdekeit mélyen sértette a bizottság határozata, nem nyugodott bele az ítéletbe, hanem kieszközölte, hogy az ügy újból tárgyaltassék. A nádor már márczius havában elküldte Bács vármegye tiltakozását Patachich püspöknek, de a határkérdés egyidőre függőben maradt, mert III. Károly, alkalmasint a közbejött török háború miatt, még július 15-én meghagyta a nádornak, hogy a két vármegye határainak megállapítására netán kitűzött tárgyalást halaszsza el. (Iványi i. m. Hazánk, 1887., 129.) De gróf Nádasdy Pál udvari befolyásával mégis keresztül vitte, hogy a két vármegye határügye az év őszén ismét tárgyalás alá kerüljön.
Az év tavaszán és nyarán mindkét vármegye buzgón gyűjtötte az adatokat. Bács vármegye az egész országba ügynököket küldött szét, hogy a hajdani Bodrog vár fekvését kikutassák. A vármegye megbízottai többek között elmentek Pozsonyba is, hol a káptalani levéltárban kutattak, sőt egyes tudósok gyűjteményeiből és feljegyzéseiből is igyekeztek bizonyítékokat szerezni.
Miután Patachich püspök időközben meghalt, a nádor a határper felülvizsgálását Berkes András váczi prépostra bízta és melléje bírótársakúl Pest és Somogy vármegyék alispánjait és egy-egy szolgabiráját s két Szeged városi tanácsnokot rendelt ki.
Berkes András azonban gyengélkedése miatt nem tehetett eleget a megbízásnak, mire a nádor Glavenics Sebestyén pécsi kanonokot nevezte ki a bizottság elnökévé. Az új elnök 1717 márczius 8-ára hívta össze a két vármegye kiküldötteit Zomborba. De mivel ekkor Bács vármegye vonakodása miatt nem tudtak megegyezni, Glavenics kanonok szeptember 8-át tűzte ki új tárgyalási határnapúl. E tárgyaláson Bodrog vármegyét báró Pejacsevics György alispán, Grueber Mihály János, Osztroziczky Imre és Szirmácz József Antal, Bácsot pedig Babarczi Ferencz érseki helynök, Viszlay András és Urbanecz Mátyás II. alispán képviselték. Miután a bizottság végighallgatta mindkét vármegye előterjesztését, szeptember 15-én Monostorszegen helyszíni szemlét tartott, a régi Bodrog-vár helyének megállapítása végett.
