Fanemek.
Fanemek.
Az ártéri erdők zömét a lágy lombfák alkotják. Az egész új keletkezésű porondolásokat az első magérés után kendersűrűségű fűz és nyár kelés borítja el, mely csakhamar fejlődésnek indul és erdővé növekedik. A már megállapodott talajokon szálanként csoportonként elegyedik a szil, kőris és a kocsányos tölgy, de csak a magasabb helyeken, mert a kemény lombfák csemetéi – ha teljesen víz alá kerülnek – elpusztulnak; minthogy lasabban nőnek mint a lágy fák; éppen ezért az ártéri erdők kimagasló részeit a nemesebb, kemény lombfák foglalják el, kivált ha az ember némileg segítségökre van. Az uralkodó fanem a feketenyár, előfordul még a kanadai, rezgő, szürke, ritkábban a fehér nyár és ezeknek egymás között való számtalan hibridje.
Az ármentes lapályi erdők uralkodó faneme a kocsányos tölgy. Igen szép, zárt. erdőket alkot. Ez erdők magasabb fekvésű részein meglehetős mennyiségben található a cser. Csoportonként előfordúl még a tölgy-fajok közül a kocsánytalan tölgy, a molyhos tölgy (Dunabökény) és a magyar tölgy (Cséb). Felemlítendő még e helyen a kései tölgy; ez a kocsányos tölgynek egy válfaja, s az a kiváló tulajdonsága van, hogy 4–5 héttel később lombosodik a többinél s így a kései fagyoknak – melyek elég gyakran előfordulnak – nincsen kitéve. Az erdőállományok jelentékeny részét alkotja még a gyertyán. Ez erdők vizenyősebb helyein szálanként, csoportonként előfordul még a mezei szil, magas kőris és a korai juhar, elvétve a mezei és feketejuhar.
A futóhomoki erdők fanemeinek leírásánál előre kell bocsátani, hogy a futóhomok ősfája a fehér nyárfa; minden egyébféle fanemet mesterséges úton telepítettek korábbi vagy későbbi időkben. A múlt század elején az országgyűlés (1802) is foglalkozott a homoki erdők ügyével, egy 1806. évi helytartósági rendelet pedig inperative rendelkezik a nagyterületű homokbuczkák beültetéséről. A fekete és kanadai nyár ezidőben került a homokra. A mesterséges erdősítés jó ideig e fanemek dugványozása útján történt, míg mintegy 55–60 évvel ezelött az ákáczczal tettek a homoktalajon kísérleteket. A reánk maradt öreg ákáczok igazolják, hogy az első kísérletek jól sikerültek. Hogy nem folytatták nyomban tovább nagyobb arányokban, az abban lelheti magyarázatát, hogy megfelelő intézmények nem igen voltak, e fa hasznossága is ismeretlen volt még s talán maghoz is nehezen lehetett jutni. De legfőbb oka az volt; hogy 1848-ban egészen más eszmék szállották meg a lelkeket, mint az erdőtelepítés. Csak a politikai viszonyok kedvezőbb fordulatával, a hatvanas években kezdődik meg újból e vidéken a mesterséges erdőtelepítés. A vármegye területén a hatvanas évek végén és a hetvenes évek elején nagyobb területeket erdősítettek ákáczczal Szabadkán, Kisszálláson, Jánoshalmán, Terézhalmon, Csávoly községben, Józsefházi pusztán. A homoki erdőn telepítésének ügye is a községi erdők állami kezelésének életbeléptetésével lendült fel. A mai erdősítési mód alapján, az annyira változatos homoktalajnak legmegfelelőbb fanemeket telepítik. Az ujonnan telepített erdőknek 80%-a ákácz a magasabb fekvésű homokon; 10%-a nyir, fehér, kanadai és jegenyenyár, az alacsonyabb fekvésű, soványabb homokon; az üdébb, humózus laposokat kocsános tölgygyel, ha kissé kötöttebb vagy székes, úgy mezei szil-csemetével erdősítik; míg a kifúvások sovány, néha márgás homokjai pedig feketefenyőcsemetékkel vannak erdősítve. E két utóbbi talaj-változatra nagy átlagban újból mintegy 10% esik. Újabban történnek még kísérletek amerikai kőrissel, virginiai borókával, kaliforniai juharral és más exotikus fanemmel.
422A különálló csenderesek leginkább ákáczosok, mert jó talajon leghamarabb ez nyújt árnyékot, de egyszesmínd szerszámfát is. Azok a csoportozatok, melyeket csakis szépítési szempontból telepítettek, különféle díszfákból állanak. A vármegye talaja és éghajlata a fatényésztésre kiváloan alkalmas; egy két egyedben vagy pedig csoportban a lombosak családjába tartozó ismertebb középeurópai fák és bokrok mind feltalálhatók. A fenyőféléknek Bácska már nem hazája. Zárterdő-állományt itt egy fenyő-féle sem alkot. Mint erdei fát, utóbbi időben a fekete fenyőt ültetik. Ültetvényekben és parkokban feltalálható: a tiszafa, a ginkó, jegenyefenyő, douglasfenyő, luczfenyő, veresfenyő, strobus és erdeifenyő.
