Újvidék.
Újvidék.
Újvidék. A török kiűzetése után keletkezett a péterváradi sáncz (Petro varadinum in fossato) helyén. Sokacz és német híveit eleinte a péterváradi barátok gondozták. Plébániáját 1717-ben szervezték, midőn a pozserováczi béke után lakossága ismét megszaporodott. 1738–39-ben ismét nagyobb számmal német kath. családok telepedtek ide a belgrádi vizivárosból, minek következtében a kath. hitközség virágzásnak indult. 1733-ban Futak volt a filiálisa s idővel a szomszédközségek is benépesedvén, 1767-ben Temerin, Káty, Kovil, Titel, Vilovo tartoztak hozzá mint filiálisok. Újvidék 1748-ban szabad királyi város lett s a hitközség a kegyúri jogot is átvette. Kezdetben a városi képviselet kath. tagjai képviselték az autonóm hitközséget, 1868-ban azonban az autonóm hitközség alapszabályokat nyert, melyeket a kormány még ez év november 4-én jóváhagyott. Ezek szerint a hitközség a pátronátus minden jogát a városi képviselőtestülettől függetlenül gyakorolja megválasztott 50 hitközségi képviselője útján. Ezek választják a plébánost is, szabadon valamennyi pályázó közül, és kezelik az egyházi vagyont. A hitközség első imaháza, vályogból, 1710 körül épült, 1733-ban már düledezett. Ez évben épített a város új templomot 25×10 m térfogattal, mely 1750-ben leégett és a hitközség ismét felépíttette. Ez 1891-ig volt használatban, midőn a hitközség lebontatta, s helyébe 1892-ben szép gótstílű templomot építtetett, 51×21˙5 m térfogattal, melyet 1895-ben konszekráltak. Ennek teteje 1905-ben leégett, s a hitközség díszesen restauráltatta. A plébánia területén négy kápolna állt. A kálvárián Jézus kínszenvedése tiszteletére; Szent Rókus kápolnája 1925×8 m térfogattal, mely a rókusi városrész helyi káplánságának temploma; a temetőben Nep. Szent János és Szent Erzsébet kápolnája. Újvidék 336határában feküdtek az 1526 után eltűnt következő plébániák: Vaskapu, melynek már 1332-ben két plébániája volt. Ez évben Pál és Tamás a plébánosai; 1495-ben Ábrahám Benedek plébánosát említik. Csenei már 1332-ben plébánia, kegyura a péterváradi apátság. Kő-Szent-Márton, kegyura szintén a péterváradi apátság. Előkelő plébánia volt. Oltáros papjai 1494-ben Haniki György és Borza György. Szőreg, máskép Csireg-Szent-Péter, már 1235-ben plébánia volt. Ma. Szőreg puszta. Zajol már 1332-ben plébánia volt. Ezek területei ma az újvidéki határ részei. Újvidék híveinek száma 1781-ben 3000, 1908-ban 12620. Adminisztrátorok: 1718-ban Novajokovszky András, 1720–21 Partlin László, 1722 Gyurkovits Mátyás, 1734 Újvári Ferencz, 1735–37 ismét Partlin László. Plébánosok: 1738–48-ig Knezovits Antal, 1752–96 Norsich Imre, 1798–1801 Kasztner József, 1802–20 Thueguth Venczel, 1822–56 Novák Lénárd, 1857–69 Klacsányi Zsigmond, 1870–86 Bende Imre, 1887–1905 Kopper György, 1905-től Ámon Pál.
