Az egyházmegye felosztása 1526 után.
Az egyházmegye felosztása 1526 után.
A bácsi érseki székhely területét és felosztását valamint annak megszűnését az előzőkben már előadtuk. A török hódoltság után az egyházmegye területe is változáson ment át. Szeged városa már 1515-ben elszakadt az egyházmegyétől. A csanádi püspöki székhelyet Dózsa György lázadó vezér feldúlta és püspökét: Csáky Miklóst karóba húzatta, kinek utódja, Chahol Ferencz, a biztos menedéket nyújtó Szeged várába tette át székhelyét. Azóta Szeged a kalocsai érsek beleegyezésével a csanádi egyházmegyéhez tartozik. A bácsi székhely szerémi főesperessége pedig, mely a Dunán túl a Száváig terjedt, jóformán mint lakatlan terület került ki a török hódoltság alól. Szörényi László szerémi püspök (1734–1752) kineveztetése után Péterváradra tette székhelyét, azután Karloviczán, 319Mitroviczán, Sotton plébániát alapított. Pétervárad, Illok, Zimony és Kukujevcze még a török világból kerültek ki mint plébániák. Ezt a területet a kalocsai érsek és a pécsi püspök ellenzése nélkül kormányozta szerémi püspökség czím alatt. Ezzel a szerémi főesperesség az egyházmegyétől elszakadt. 1773 júl. 9-én XIV. Kelemen pápa a szerémi egyházmegyét a boszniaival, vagy máskép diakovai egyházmegyével örök időkre egyesítette s így a szerémi főesperesség területét a kalocsai egyházmegyétől kánonilag is elválasztották. Az egyházmegyét a restauráczió után nyugat, dél és kelet felé a Duna és Tisza határolja és magában foglalja az egyesített Bács-Bodrog vármegyét, Csongrád vármegyéből Horgos községet és Pest-Pilis-Solt vármegyének ama déli csücskét, melynek határpontjai Dunapataj, Vadkert és Bajaszentistván. Az érsek székhelye Kalocsa.
Miután a Patachich Gábor által restaurált kalocsai káptalan nem volt teljes, főespereseket ez időben még nem találunk, az egyházmegye területe is csak két alesperesi kerületre volt felosztva. Felosztását gróf Csáky Miklós eszközölte 1748-ban és Horváth János fajszi plébánost az egyházmegye éjszaki részében le Jankováczig, Házi Pál bezdáni plébánost pedig annak déli részében nevezte ki alesperesnek. Az egyházmegye plébániái szaporodtával gróf Batthyány József érsek 1763-ban egyházmegyei zsinatot tartott, a melyen az egyházmegyét három kerületre osztotta fel: a kalocsai, bácsi és tiszai kerületre; a kalocsai és bácsi még két részre, alsó és felső kerületre oszlott, élükön összesen öt alesperessel.
Patachich Ádám érsek a káptalant kiegészítvén, az egyházmegyét 1776-ban kalocsai, vagy székesegyházi, bácsi és tiszai főesperesi kerületre, s ezeket ismét alsó és felső kerületre osztotta, élükön három főesperessel és hat alesperessel. Az egyházmegyei plébániák az új telepítésekkel ismét megszaporodtak, mire 1795-ben a főesperesi kerületeket alsó, felső és középkerületre osztották, élükön 9 alesperessel; e kerületekhez járult 1811-ben a szabadkai kerület a 10-ik alesperessel, a mennyiben a tiszai középkerület két részre oszlott. Az egyházmegye ilyen felosztása megmaradt 1869-ig, mely évben, az akkor tartott egyházmegyei konferencziákon kifejezett óhajhoz képest, Haynald Lajos dr. érsek az egyházmegye új felosztását eszközölte. E felosztás szerint az egyházmegye 16 alesperesi kerületre oszlik, melyekből a székesegyházi főesperesség a miskei, hajósi, keczeli, bajai és regőczei, a bácsi főesperesség a zombori, apatini, bácsi, palánkai és újvidéki s a tiszai főesperesség az almási, szabadkai, topolyai, kulai, zentai és óbecsei alesperesi kerületeket foglalja magában.
A főesperesi kerületek élén a székesegyházi, bácsi és tiszai főesperesek állanak, a kik a kalocsai káptalan tagjai. Bács-Bodrog vármegyére a bácsi és tiszai főesperességnek valamennyi alesperesi kerülete és a székesegyházi főesperességből a bajai s regőczei alesperesi kerület esik; szám szerint 13 alesperesi kerület.
