Történelmi fejlődés.

Teljes szövegű keresés

Történelmi fejlődés.
Bács-Bodrog vármegye történelmi fejlődését a következőkben vázoljuk, hogy a községek történetét megérthessük.
A mohácsi vész előtt három vármegye feküdt a mai Bács-Bodrog vármegye területén. A Tisza mellett Óbecséig Csongrád vármegye húzódott, ettől nyugatra, Szabadkától a Dunáig és Apatintól Bajáig, sőt még ezen is fölűl, Bodrog vármegye terűlt el. E kettő alatt Bács vármegye foglalt helyet. A mohácsi ütközet után a török az egész alsó Duna–Tisza közét felperzselte és földúlta. A magyarság legnagyobbrészt elmenekűlt, vagy fogságba kerűlt és szláv népek helyezkedtek el az elpusztúlt helységekben. A török csak 1543-ban foglalta el valóban a vármegye területét, melyet közigazgatásilag hat nahijéra, azaz kerületre osztott fel. De a török hódoltság ellenére egyes volt földesurak még mindíg szedik az adót és a nádori hivatal is mindvégig gyakorolja adományozási jogát, jóllehet az illető helységek holfekvését illetőleg sokszor nagy tájékozatlanságot árúl el. A török defterek vagy adókönyvek tanúsága szerint a vármegye területén akkor számtalan kisebb-nagyobb helységet találunk, melynek neveit az akkor itt lakó szerb és török népek a régi magyar nevekből gyakran a felismerhetetlenségig elferdítették. Találhatók azonban egészen új elnevezésű helységek is. A török kiűzése után annyira néptelen és puszta volt az egész vidék, hogy Bács vármegye az 1699-ben tartott első összeírás alkalmával mindössze negyvenhét apró helységet számlált, melyekben szerbek, részben bunyeváczok és sokaczok laktak. Ezenkívül volt még Szabadka és a Tisza-melléki helységek, melyeket új szerb jövevényekkel betelepítvén, katonai határőrvidékekké szerveztek.
Nagy pusztítást végeztek itt később a Rákóczi-féle bosszuló hadjáratok is.
Az udvari kamara vagy kincstár a török kivonulása után az előbbi földesurak jogait figyelmen kívűl hagyta, s Bács várost kivéve, az egész Bácskát földesúri joggal magának foglalta le; egyes birtokokat idővel egyeseknek bérbe, majd meg örökáron eladott; és hogy a néptelen vidéket ellássa munkáskezekkel, a felsőbb vármegyékből magyarokat, tótokat és kisoroszokat telepített ide. Még nagyobb fontosságú volt az 1763-ban és 1786-ban megindúlt nagymérvű német betelepítés. Sok helységet kibővítettek és sok lakatlan puszta, nevének megtartásával, virágzó faluvá lett. Az új helységek határa gyakran három-négy, sőt több elpusztúlt, régi falu határát egybeolvasztotta és soknak nyoma veszett, úgy hogy most már azoknak eredeti helyét kimutatni alig lehetséges. E körűlmények magyarázzák meg a helységek neveinek többszöri változását és a vármegye lakosságának soknyelvű vegyületét.
A törökkori helységnevek a legújabb időkig használatban maradtak, mígnem az 1904. évi miniszteri rendelet azok nagyrészét megmagyarosította. Van néhány újabban keletkezett község, a melyeket a vármegye az akkori miniszterekről nevezett el.

Ada. – A szerb templom és Szarvas Gábor szobra.

Ada. – Hajóállomás a Tiszán.

Alsókabol. – A görög-keleti kolostor.

Apatin. – A róm. kath. templom belseje.
29A vármegye községei, betűsoros rendben a következők:

 

 

A témában további forrásokat talál az Arcanum Digitális Tudománytárban

ÉRDEKEL A TÖBBI TALÁLAT