Táviró.
Táviró.
Az első táviróvezeték 1856-ban épült, Debreczenből kiindulva, Tokajon és Szántón át Kassára, 60 kilométer hosszuságban. – A kassai táviróállomás 1856. november 28-án kezdte meg működését.
A tokaj-miskolczi vasutvonalnak 1859-ben és a miskolcz-kassai résznek 1860-ban történt kiépitése után a debreczen-kassai táviróvonalnak tokaj-kassai részét a vasúti pályatesthez helyezték át.
1859-ben épült a kassa-eperjes-jaslaui vezeték. – E vonal a vármegye területét 15 kilométer hosszuságban szelte.
A vármegye területét érintő harmadik táviróvonal 1866-ban épült, még pedig Kassától Alsó-Meczenzéfen át Rozsnyóig. Az összes vonalak hosszasága 147 klm. volt.
1867-ben kiépült a kassa-gálszécs-nagymihályi vonal, 1869-ben pedig a szepsi-tornai vonalrész s ugyanazon évben nyilt meg a tornai táviróhivatal.
A kassa-legenyemihályi vasutvonal kiépitése után 1873-ban felállitott üzleti táviróvonal vezetékébe bekapcsolták az alsó-mislyei és nagy-szalánczi vasutüzleti távirókat.
A megyebeli táviró vonal hossza 1878-ban már 210 kilométerre rug; a vezetékek száma pedig 17 s azok összes hossza 674 kilométer.
Az 1878. év második felében megnyilt a szepsi, 1880-ban pedig a jászói táviróállomás.
A kassa-gálszécsi vonalrészt 1879-ben lebontották s a vezetéket a vasutmenti (kassa-legenyemihályi) vonalra helyezték át; ellenben 1881-ben Szerencstől Abauj-Szántóig uj közuti vonal épült, melynek visszatérő vezetékébe bekapcsolt „Abauj-Szántó” táviróállomás, 1881. november havában nyilt meg.
)
