1848–49.
1848–49.
A meczenzéfiek az 1848–49-iki szabadságharczban is jelentős szerepet vittek. A szabadságharcz kitörésekor a magyar kormány a meczenzéfi hámorokban előbb a honvédlovasság részére nagyobb mennyiségü patkót rendelt s midőn a szállitmány teljes megelégedésre sikerült, a kormány megbizásából szuronyokat, majd fegyvercsöveket készitettek s igy mondható, hogy a meczenzéfi hámorkovácsok fiai olyan fegyverzettel harczoltak a haza szabadságáért a csatamezőkön, a melyet atyáik kovácsoltak hámoraikban.
A szent ügy vesztével munkájok jutalma is odaveszett, fizetés helyett vallatás, üldözés, bujdosás, bebörtönözés volt az ő osztályrészök is. A hámorkovácsok halállal fenyegetve, a hegyekbe menekültek s igy a Nyirtető tárnáiban többen hetekig bujkáltak. Böhm János, a legelsők egyike, makacs, daczos természete miatt legtöbbet szenvedett, s mert a haza ügyében akkor is bizott még, mikor már mindennek vége volt, s a mellett mint vállalkozó szellem, nagy vállalatokba bocsátkozott, anyagilag is tönkre ment. Gedeon Partl Jánost többek között a Hurbanisták éjfélkor a városházára hurczolták s őt egész éjen át a hámoraiban gyártott szuronyok, fegyverek miatt vallatták. Bátor lelkü okos neje ez időt felhasználva, a háznál lévő szuronyokat a kutba hányta s a mi oda már nem fért, a trágyadomb alá rejté. Ezzel megmentette férjét (és lehet, hogy az oda hurczolt Böhm Jánost is), mert a nappal megtartott szigoru kutatás kiderité látszólagos ártatlanságát, még pedig az 50-es évek elején bujdosó számos kiválóságunk javára, kik vendégszerető házánál nem csak biztos búvóhelyet találtak, de összeköttetéseinél fogva utbaigazitást és anyagi támogatást is az országból való kimenkülésre.
Gedeon János nemcsak nemes eszmékért lelkesülni tudó, áldozatra kész hazafi volt, hanem törekvő reformer, a kinek a hámoripar és városa felvirágoztatása szivén feküdt. Az általa még 1842-ben alapitott „Tischler, Gedeon Partl és Társai” czég, a városon túl országszerte, sőt a külföldön is jó hirnévnek örvendett. Midőn pedig alkotmányunk helyreállitásával 1867-ben a magyar ipar az országban lendületet nyert. Meczenzéf valóságos aranykorát élte és a „Tischler, Gedeon Partl és Társai” üzlet hatalmasan felvirágzott; ámde az 1873-iki tőzsdekatasztrófa magával rántotta e kiváló üzletet s megingatta a meczenzéfi hámoripart, mert azok az üzletek, melyek kiváltak, vagy belőle keletkeztek, távolról sem voltak képesek annak nyomdokaiban haladni.
