Tatárjárás. IV. Béla.
Tatárjárás. IV. Béla.
1241-ben Abauj vármegye földje is szenvedte a tatárjárás dúlását. A szerencsétlen muhi csata után az üldözött, de megmenekült IV. Béla király Forgács András és János, Kécsi Detre, Ernyei szolga-győri várispán, Don és Barnabás, Rugácsnak – a vármegyében máig is kiterjedt Fáy-család ősapjának – fiai kisérik s a vitézség nemes önfeláldozásával vezetik át az abauji rengetegeken.
Nagy-Bózsva községében a nép mondájában mai napig él IV. Béla király emléke, a ki egy kinyuló, majdnem magában álló és igen különös alaku, ma „Béla-kő” nevet viselő sziklán megebédelt. Történeti hitelességü följegyzés természetesen nincs erről.
A király menekülésének utját pontosan nem lehet kimutatni, de a körülményekből következtetve, Borsodon és Tornán át futva, előbb Szádelő völgyének barlangja ád neki ideiglenes tanyát, a hol egyideig megpihent. A tatárok a jászói kolostort szintén felgyujtják s a tűz a falakkal együtt a szerzet adomány-leveleit is elpusztitja. IV. Béla a tatárok nyomában lévén, a Szepességen át Turóczba, majd Pozsonyba, végre Ausztrián át, Fridriktől kemény föltételekkel megsarczoltatva, Veglia szigetére menekült.
A tatárok kitakarodása után a visszatért király nem feledkezett meg azokról, a kik őt viszontagságában hűséggel szolgálták: Barnabásnak, Rugács fiának, aki futás közben a királynak átadta saját lovát, ő maga pedig a holttestek közé fekve menekült meg az üldöző tatároktól, továbbá Don vagy Domonkos testvérének 1245-ben a nagy kiterjedésü Fáj földjét 478ajándékozta; a jászói kolostor felépitését elősegíté, a konventet, melyet Kálmán herczeg IV. Béla öcscse alapitott, kiváltságokkal látja el, 1255-ben Albert prépost kérelmére megujítja annak kiváltság-levelét, sőt a kolostor népeit kiveszi a megyei ispánság hatalma alól, konventbeli birót rendel, a községnek vásártartási jogot ad, de még uj adományokkal is ellátja. 1261-ben a Hernád melletti Gecsével határos zsup-apáti földeket is a káptalannak adományozza, 1263-ban az egri káptalan által annak birtokába vezetteti. Ez a föld mai napig is a jászóvári premontrei rend tulajdonában van.
Az 1249-ik évben IV. Béla király a szinai telepeseknek ugyanazon kiváltságokat adja, amiben Kassát már részeltette, de azonfelül adományképen birtokukba juttatja a Kaettetio és Bocsárd nevü földeket, majd később 1255-ben a csányi várispánsági földeket is ezeknek adományozza.
Szina épp úgy mint Buzita német telepitvények. Szina 1232-ben részben még magánbirtok volt, betelepítése Buzitával együtt a tatárjárás után történt. Később a buzitaiak is a szinaiakkal azonos szabadalmakat kaptak, nemkülönben 1262-ben V. Istvántól, az ifjabb királytól a jászóvári konvent Precha (Perecse) nevü földbirtokát, a melyért a konvent a várispánsági földet képező Kércs helységgel kárpótoltatott, de 1263-ban IV. Béla, János prépost panaszára, Perecsét visszaadta.
Ugyancsak IV. Béla a muhi pusztai csatában való vitézségért Szirmay Raák fiainak Szántót adományozta, amit aztán V. István, minthogy Görgőhöz, Árpádházi királyaink kedvencz mulatóhelyéhez közel volt, a Tornán 1273-ban kelt adománylevelével Hetken földjével cserélt föl, mely Ugocsa megyében volt.
Ugyancsak V. István még mint ifjabb király adományozta Enyiczkét János nevü háziorvosának, kinek halála után Tekus fia, István kapja. Ettől hűtlensége miatt elvette a király és az abaujvári Izrad jobbágy atyafiaival, akié Enyiczke azelőtt volt, a birtokra nézve megegyezett, 1267-ben Pous mesternek és testvérének Domokosnak ajándékozta érdemeik jutalmául. 1289-ben már Pous mester Miklós nevü fiának kezére jut Enyiczke.
1262-ben Forró, Devecser, Fancsal, Göncz és Zsujta helységeket Aladár, a királyné tárnokmestere kapja adományul.
