Edények.
Edények.
Edényeit agyagból készitette, melybe vastag homokot hintett; a fazekas-korongot még nem ismervén, csak szabadkézzel alakitá azokat, gyakran egy hektoliternyi űrtartalmára szabván s aztán tűzben erősen kiégeté. Ha czifrázottak is ezek az edények, falaik csupán vízszintes, függőleges és ferde vonalak bekarczolása által készült ékitményt mutatnak; a körvonal és a sprilál még ismeretlenek e korban s csak a következő bronzkorszakban lépnek föl.
Családjához ragaszkodott és gyermekeit szerethette a neolithkori ember, mert a telepek tüzelőhelyein sokszor lehet találni apró agyagedényeket s agyagból durván alakitott apró állatalakokat, melyek játékszernél egyébre alig szolgálhattak. Szerette a piperét is, mert őstelepeinken nagy mennyiségben találunk agyagból koczkaidomra, gömbölyüre vagy hengeralakra kikészitett átfurt gyöngyöket, melyeket felfűzve a nyakon viseltek. Specialitása Abauj-Torna vármegyének a devecseri, gyenge C alakban hengeralakuan meghajlitott s egyik végén átlyukasztott agyag-dísz, de az átlyukasztott állatfogak már gyakrabban fordulnak elő s így elég közönségesek.
Abauj-Tornavármegye eddig fölfedezett neolithkori telepeinek száma 467meghaladja a kétszázat. E telepek közül első sorban a földvárak kötik le figyelmünket. Eddig mindössze négy földvár ismeretes, u. m. a felső-dobszai, a büdi, fügedi s a felső-vadászi pogányvárak, melyek mind e korban keletkeztek.
Az első három a Hernádvölgyet két oldalt határoló dombhátak kimagasló pontjain fekszik, az utolsó pedig a Cserehát egyik szűk völgyében.
