Rákóczy.
Rákóczy.
Rákóczy (Rákóczi és felső-vadászi). Fényes multu család, mely a XVI. századtól a XVIII. század elejéig a magyar történet lapjain a legjelesebb nevekkel tündöklik. Erdély négy fejedelmet kapott a Rákóczy-vérből, Zsigmondot (1544–1608). I. Györgyöt (1630–1648). II. Györgyöt (1621–1660), és I. Ferenczet (1645–1696), 547a kit 1645-ben választottak meg erdélyi fejedelemmé, de tényleg nem uralkodott. A család a Bogáth-Radvány nemzetségből ered; 1334-ben már találkozunk Rákóczy Balázszsal, 1440-ben Rákózcy Jánossal. A XIII. században már Körtvényest, Arácsot, Morvát birták Zemplénben. A „felsővadászi” előnevet 1517-ben Rákóczy Zsigmond vette föl. A magyar grófságot Rákóczy Ferencz erdélyi fejedelem 1664-ben kapta I. Lipóttól, a sárosi örökös főispánságot ugyanaz 1666-ban. A szent római birodalmi herczegi czimet I. Rákóczy György 1645-ben III. Ferdinándtól. A család utolsó férfi sarja, György, II. Rákóczy Ferenc fia, 1756-ban halt meg Francziaországban. Legutolsó tagja a családnak Rákóczy Jozefa Sarolta volt, ki 1780-ban elhunyván, a család végképen kihalt.
Ujabb czimere: kék- és veresben osztott pajzsban, zöld hármas halomból kiemelkedő szekérkeréken álló koronás (vagy koronátlan) természetes (vagy stilizált) fekete sas, emelt jobbjában arany markolatu egyenes vagy görbe kardot tartva. Sisakdísz ugyanaz a sas. Takaró vörös-ezüst.
RÁKÓCZY.
