Aranyidka. Réka. Bányászat.
Aranyidka. Réka. Bányászat.
Aranyidka a vele majdnem összeépült Réka telepes helységgel 1200 lelket számláló község, mely a tőle északra fekvő Opáka teleppel 1767-ig Kassa város birtokához tartozott és ez évben Kassa városa a két helységet a 2361 hold erdőterülettel együtt, cserében a kassai katonai malomért a bánya-kincstárnak adta át, ez pedig a katona-kincstárnak 20000 forintot fizetett kárpótlásul. A bánya-kincstár ekként erdő birtokába jutván, ez időtájt alapitotta meg az opákai és rékai rézkohókat, melyek közül az opákai 1827-ig, az aranyidkai 1807-ig állott fenn. Az aranyidkai bányák keletkezéséről csak egyes nyomokból lehet következtetést vonni. Ilyenek az Ida patak mentén látható aranymosások nyomai, melyek a bányák keletkezését a legrégibb korba vezetik vissza s valószinüleg a termett aranytól és a patak Ida nevétől nyerte a helység is az Aranyidka nevet. Egy Kassa város levéltárában levő okmány szerint Mátyás király ide való aranyból veretett a kassai pénzverőhivatalban pénzt, a mi azt bizonyitja, hogy a bányáknak már a XV-ik században jelentékeny fémtermelésök volt. 1892. évben légcsere előidézése végett kinyittatván a község mellett lévő ugynevezett Czigánytáró, ott még „vésett” munkára bukkantak, annak jeléül, hogy a bánya legkésőbben a XVII. század második felében már művelés alatt állott. A XVIII. század második 314felében az aranyos Ferencz-telér állott feltárás alatt és a jelen század elején keletkezett a Mátyás József-társulat bányája. A Bertalan-éren a jelen század elején az ugynevezett Bertalan-társulat bányászkodott és e társulat dús jövedelmei adhatták meg 1807 körül az impulzust a bécsi cs. kir. udvari kamarának arra, hogy Svaiczer Gábor későbbi kamaragrófot e vidék bányászati átkutatására Aranyidkára küldje s ezzel a máig is fennálló kiterjedt fémbányászatnak alapját megvesse. Svaiczer Gábor feltárta az István-, Bódog-, Háromság-, József-, Ubocsi János-teléreket, melyekben a művelés még mai napig is folyik. 1856-ban a Ferencz József- és Délnek lejtő, 1876. évben az Uj- és Erzsébet-telér, 1891. évben a Thekla- és Peck-telér táratott fel. A rékai foncsormű felépitése az 1823–24-ik évekbe esik.
BUZINKA. – A ZICHY-KASTÉLY ÉTKEZŐJE.
(Saját felvételünk)
A bányászat a községtől számitott északnyugoti kiterjedéssel a „Weisserstein”, aranyidkai „Hola-Okruhla” és „Kosinczka holicza” nevezetesebb hegycsúcsok által képezett főgerincztől majdnem egészen délnek, az aranyidkai fővölgy felé lefutó mellékgerinczekben (a telérek sorrendjét is délkelet felől, északnyugatnak követve) a következő 15 éren, a Thekla-, Ubocsi János-, Peck-, Mindszent-, Uj-telér-, Erzsébet-, Délnek lejtő-, Ferencz József-, Háromság-, Bódog- és Bertalan-, Ferencz-, István- és Mátyás József-teléren folyik. E hegység kőzete ősagyagpala, mely azonban csak a külszin felé mutat agyagpalás szerkezetet, a mélyebb szintekben a kőzet mind épebb gneiss-szerü földpát, dús sötét szürke kvarczpalába megy át. A pala vonulása délről észak felé irányul s 55–60° alatt nyugat felé esik. Az egyes kőzetrétegek közt kisebb-nagyobb távolságokban, a pala vonulásával egyenközüen, néhány centiméter vastagságtól kezdődőleg, 1–2 m.-nyi vastagságig kiterjedő, agyaggal, kvarczczal és a mellékkőzet törmelékével töltött hasadékok vonulnak el, melyek alkalmat szolgáltattak a hegység-rétegeknek nyugati irányban való többszörös lecsuszására és ezzel a hegységrétegzéssel keresztben álló, tehát kelet-nyugati irányu teléreknek többszöri elvetésére. E kereszterek sokszor egymáshoz oly közel vannak kifejlődve, hogy helyenkint egész érrendszert képeznek, s ekkor a vetett telérrészek folytatásának fölkeresését nagyon is megnehezítik. Nevezetes jelensége továbbá e keresztereknek az, hogy a legritkább esetben és mindig csak érczes erek közelében mutatnak maguk is érczesedést, bár ez elméletnek teljesen ellenmond a Peck-keresztéren a legujabban feltárt, 70–80 m. hosszu, hatalmas érczesedés, továbbá a Mindszent-teléren a régibb térképeken látható egyes művelés és végre a Ferencz-telérnek is inkább keresztérhez hasonló vonulása. Egy pillantást vetve e térképre, még azt a következtetést is le lehetne vonni, hogy a főgerincztől lefutó mellékvölgyek is csak hatalmasabb keresztereknek, illetőleg a már emlitett keresztér-rendszereknek vonulási irányát jelzik. A telérek vonulása a kőzet-rétegzésre, mint már emlitettük, keresztben áll, tehát kelet-nyugati; dőlésük 45–75° alatt részben 315dél felé, részben észak felé irányul, tehát „valóságos” telérek. Kivételt képez a Ferencz- és Mindszent-telér, melyek vonulása északkeleti, dőlése délkeleti, illetőleg északnyugati továbbá a Peck-telér, melynek vonulása egészen északi, dőlése keleti. A felsorolt 12 többi ér között az István-, Bertalan-, Háromság-, Délnek lejtő- és Thekla-telér dőlése déli, a Mátyás József-, Bódog-, József-, Ferencz József-, Erzsébet-, Uj- és Ubocsi János-telér dőlése északi. A telérek kitöltése alig különböztethető meg a kereszterek kitöltésétől, a mennyiben ezek is agyagot, kavarczot és kőzet-törmeléket foglalnak magukban, mely utóbbi az erek fedő vagy fekvő szegélyén sokszor egészen fekete, néha több centiméter vastag sávot képez és igy megkülönböztetésökre a kereszterektől csakis kelet-nyugati irányu vonulásuk és dél-északi dőlésük irányadó. A hegységnek nyugati irányban történt többszörös elcsuszása folytán a telérek is (az északra dülők déli felé, a délnek dülők észak felé) többszörösen el vannak „vetve”.
ARANYIDKA. – A RÉKAI TELEP.
(Saját felvételünk)
A telér-hasadékok szélessége néhány cm.-től 1–2 m. szélességig váltakozik, rendesen azonban az 1 métert ritkán haladja meg, és nemesebb részeikben ezüst tartalmu kénes antimon-érczekkel – legtöbbnyire ezüsttartalmu tömött állapotban előforduló „jamesonit”-tal – vannak kitöltve. Az ezüstércz sokszor az egész telérhasadékot kitölti, néha csak foltokban, fészkekben, zsinórokban, néha pedig csak egész finom szemekben behintve fordul elő és átalában mondhatni, hogy egy és ugyanazon telérhasadék egy hétig sem marad állandó kitöltésü, hanem fent leirt módok szerint, ugyszólván naponkint váltakozik. A jamesoniton kívül gyakori kisebb-nagyobb szemekben a vas, réz, arzénkovacs, horganytünle és főként vaspát (siderit). A felsőbb szintekben állitólag berthierit is fordult volna elő. Kristályos ásványok e telérekben nem fordulnak elő, valamint általában kristályosodások a legritkább jelenségek közé tartoznak.
Az érczek ezüsttartalma 0.010%–0.500% között váltakozik, vagyis gr.-kinti súly szerint 10–500 gramm s ezen ezüsttartalmuk szerint, mint látni fogjuk, vagy minden előkészités nélkül legfeljebb porrá zúzva, vagy bizonyos fokig terjedő koncentrálás után lesznek a foncsorműnek további feldolgozás végett átadva.
ARANYIDKA. – A BRENNER-TÁRNA BEJÁRATA.
(Saját felvételünk)
Az aranyidkai bányák művelése az erek kibuvásán kezdődött s később a mellékvölgyekből fokozatosan 30–40 m.-el lejebb telepitett tárókkal történik mai nap is. A fent emlitett 15 ér legtöbbje ma már a fővölgy szinén lévő fő szállitó tárókon, a Mihály-, Brenner- és Ludovika-tárón ismeretes és művelés alatt áll, csupán az István-éren hatolt a művelés már 100 m.-el a völgy szine alá. Ujabb időben a főszállitó tárók beomlás elleni biztositására szárazon rakott kőboltozatok alkalmaztatnak. A termények szállitására a fő szállitó szinteken, valamint az István-éri mély műveletekben, több mint 12 kilométer kiterjedésü aczélsinekből lerakott vasutak szolgálnak, melyeken lóerővel vont vasúti kocsik járnak. A mélység feltárására a bányamű nyugati határán az István-ér közelében, az ugynevezett „Radig-akna” keleti határán az Erzsébet-éren a Belházy-akna mélyittetett merőlegesen lefelé; e két akna vizmentesitésére, továbbá a termények kiszállitására a Radig-aknában vizerőre, a Belházy-aknában villamos erő-átvitelre berendezett vizemelő- és szállitó-gépek állanak rendelkezésre.
A kőzetek megmunkálása kézi erővel, aczél ütő, furó és feszitő szerszámokkal és I. oszt. meganit- és dinamittal történik. A bányákban termelt érczek fémtartalma 0.500–0.010% között váltakozik, a kohóhivatalnál azonban csakis oly érczek fogadtatnak el feldolgozásra, melyek fémtartalma legalább is 0.070%, vagy ezen felüli fémtartalommal birnak, 0.070% fémtartalmon alúli érczeket tehát ezen fémtartalomra kell töményiteni. Ebből kifolyólag az érczek már a bányában körülbelül négy osztályba soroztatnak: gazdag érczekre, melyek előre látható fémtartalma 0.070%-on vagy azon felül áll, közép érczekre, melyek fémtartalma 0.070%-nál kisebb, de 0.030%-nál nagyobb, szegény érczekre 0.020–0.030% fémtartalomig és zúzó érczekre 0.020% fémtartalomig és már igy osztályozva szállittatnak ki. Az érczek 50–60 mm darabokba töretnek össze és a bennök előforduló meddő kőségek ki lesznek válogatva. Ez után tüzi uton megkémleltetnek, az egyenlő fémtartalmuak összehalmoztatnak és külön-külön lesznek feldolgozva. Mivel az érczek poralakban szolgáltatandók be, az összes ércznemek zárt, szitás szekrényekben víz hozzáadásával porrá zuzatnak és aztán következőleg kezeltetnek: 316A 0.030%-ig fémet tartalmazó szegény és zuzóérczek felzuzatván, a köpübe folyton folyó víz által üllepitő vályukba sodortatnak, hol fajsúly szerint osztályozva leüllepednek, azokból kiemeltetnek és alsó, úgyn. Lökőszéreken történt 3-szoros átbocsátás után 0.070–0.120% fémet tartalmazó színporokká töményittetnek. A 0.030–0.69% fémtartalommal biró érczek felzuzatván, és az ülepitő vályukba osztályoztatván, már ez által is némileg töményitve lesznek, ugy hogy az első vályu felső 1/3-ad részében lerakódott érczek már beváltható terményt adnak, a többi 2/3-ad készlet pedig 3-szoros töményítés után adnak beváltható terményt. Ugyanez érczeknek a 2-ik és 3-ik készlete finomabb szerkezetüknél fogva csupán száritást igényelnek, mely után szintén beváltható terményt adnak. A 0.070–0.099% fémtartalommal biró érczek felzuzatván, az első vályuban ülepedett felső 1/3-ad része azonnal beváltható készletet ád, az alsó 2/3-ad rész ismét csak 3-szoros szérelés után, a 2-ik és 3-ik vályuban üllepedett érczszemek száritás után közvetlenül beválthatók. A 0.100%-os és azon felüli fémtartalommal biró érczekből az 1-ső vályukban gyüjtött érczek száritás nélkül, a 2-ik és 3-ik vályuban ülepedettek pedig csak száritva adják át a feldolgozásnak. Hogy a zuzásnál támadt legfonombabb ércziszap se veszszen kárba, a zuzóérczektől elfolyó víz kivételével a többi érczektől elfolyó vizet még három nagy iszaptócsába vezetik, a hol legfinomabb érczszemek is leülepedhetnek. Az érczek foncsoritásra ekként előkészíttetvén, fémtartalmukra újólag megkémleltelnek és a rékai foncsorműnek adatnak át, hol ugynevezett európai amalgamáczióval dolgoztatnak fel fémekké. Ily állapotban az érczek azután lassan forgó és belül sűrün vasszegekkel kivert, langyos vizzel és kellő mennyiségü tiszta higanynyal megtöltött hordókba kerülnek, hol a kénessavas nátrium a vizben feloldódik, a klórezüst klórja a vassal vaskloridot képez, a felszabadult fémezüst pedig in statu nascenti a higanynyal érintkezvén, ez által foncsorrá oldatik fel. Az ezüstfoncsor ezután előbb nemez zsákokon át szürve, sajtolva és aztán lepárolva, a fölösleges higanytól elválasztatik. Mivel a foncsorításnál nemcsak az ezüstfém, hanem az érczekben lévő rész legnagyobb részt, sőt a vas egy csekély része is foncsorozódik, a lepárlás által nyert nyers ezüst némi finomítás és rudakba való öntés végett még egyszer átömlesztetik, e mellett a réz és vasnak egyrésze oxidáltatván, mint salak az ömlesztett ezüst felületére száll s innen mint vakarék lehuzható. Másik része azonban, különösen pedig a réz, az ezüstben marad s igy a nyers ezüst nem mint teljesen vegytiszta ezüst, hanem csak mint 2/3-ad részben vegytiszta ezüst marad vissza, vagyis nyers ezüstünk 66–67%-a a tiszta fémezüst, 1/3-ad része pedig réz, s ily állapotban került a körmöczi pénzverőhivatalhoz, a hol természetesen pénzzé való fölveretése előtt még jobban megtisztítják.
HILYÓ – ÖZV. GRÓF ZICHY REZSŐNÉ VADÁSZKASTÉLYA.
(Saját felvételünk)
