Rubus Cassoviensis.
Rubus Cassoviensis.
Toriones procumbentes, teretes, virescentes, epruinosi latere superiore purpurascentes, abunde pilosi, dense acerosi atque setis purpurascentibus, glandiliferis crebris obsiti, aculei maiusculi basi compressi, circa 4 cm. longi, recti, inclinati vel falcati, quod magnitudinem attinet, non valde inaequales, tenues, pauciores omnino setiformes. Folia turionum ternata, persistentia, petiolo plano pubescenti, gladuloso atque aceroso purpurascenti insidentia, stipulis lineari-lanceolatis alte adnatis. Foliola inaequaliter biserrata, supra pilosa intense viridia, subrtus canescenti-pubescentia, foliolum terminale late ellipticum vel fere rhombiforme, basi distincte cordatu, dsensim breviter acuminatum, satis grande, circiter 9 cm. longum, 7.5 cm. latum, foliola lateralia distincte pettiolulata, obliqua, basi cordta. Rami floriferi more turionum pubescentes atque armati, foliis ternatis, distincte discoloribus, subtus incanco-tomentosis vestiti. Foliola minora, acuta vel breviter acuminata, magis aequaliter dentibus minoribus serrata.
Inflorescentiae rami inferiores axillares 4–3 flori, superiores racemosi vel corymbiformes, dense pubescentes, glandulosi atque acerosi, setis glanduliferis pubem conspicue superantibus; pedunculi 3–3 flori, erectgo-patentes, bracteis linearibus, integris vel trifidis. Setae aciculique pallidi lutescentes, hinc et inde pallide purpurascentes. Sepala pedunculis paulo breviora, post anthesim erecta, apice longe caudato, dorso canescenti-pubescentia, lutescenti-setosa. Petala alba angusta, oblonga, stamina stylos fuscencentes aut pallide purpurascentes parum superantia, ovaria fructificantia pilosa.
Crescit Cassoviae ad villam Bankó dictam, ubi Medio julio cl. Ludovicus Richter, de flora Hungarica optime meritus detexyit.
Csinos, alacsony, futó, mirigysertés szederfaj, tele apró, tűféle tüskével, sárgálló vagy pirosodó glandulával. A levele szine sötétzöld, a visszája fehérlő molyhos, virága apró fehér, gyümölcse pelyhes, a felemelkedő kehely takarja. Hajtásán a hármas levél kitelel.
A Rubus Cassoviensis termőhelyén, a Bankó-nyaraló körül, nevezetes szedervegetáczió van. Richter Lajos úr a szedrek Adenobatos csoportjából a nevezett helyről még a következők száritott példáját közölte e sorok írójával.
Rubus subaculeatus Borb.
R. glandulosos Bell.,
R. birtus W. et Kit., (aberratio solum rubi glandulosi Bell. Trichocarpa),
R. longistylus borb. (R. erythrostachys Sabr.),
R. rivularis Müll. Et Wirtg.,
R. Bayeri Focke és az Adenobatos egyik tagját, melyet néha R. serpensnek (non Weihei) neveznek, de az éjszaki R. serpens Whe más növény (foliolum terminale petiolulo quadruplo fere longius).
A mienk (R. ochrosetus Borb. in lit. Ad amicos 1892.) kopaszgyümölcsü, sárga mirigyes és tűs, hajtása ritkásan pelyhes, rajta a levél hármas.
Rubus ochrosetus Adenobatorum turione sparse piloso, foliis eius ternatis, perhiemantibus, foliolo intermedio late ovato vel ovato-rhombeo, basi rotundato aut vix cordato.Tota planta setis aculeolisque lutescentibus vestita, leiocarpa.
Kassa környékén továbbá a Rubus discolor Whe et Nees (R. macrostemon Focke) is terem. Lehetséges, hogy a R. Cassoviensis a R. discolor meg a R. rivularis kereszteződéséből származott.
Focke Synopsis ruborum Germaniae czimü munkájában nincs a a R. Cassoviensis-szel összevágó szeder ismertetve. Halácsy „Oesterreichische Brombeeren” (Bécs, 1891.) czímü munkája segitségével keresve szedrünk nevét, a 19. l. a R. lamprophyllusig jutunk, de itt egyszersmind meg is akadunk, a nélkül, hogy a 446R. Cassoviensist a zürichi R. lamprophyllussal megegyezőnek tarthatnók. Az utóbbit Karinthia több helyéről ismerem, ennek a levélvisszája nem molyhos, hanem kemény és sürüszőrű, csillogó s a tapintása durva bársonynemü, valamint más apróbb bélyegeire nézve is eltérő a két növény, a R. lamprophyllus tetőző levélkéje forditott tojásdad, az alja alig szivmetszésü, a hajtása deres.
A. R. Cassoviensis szürke molyhu leveleire nézve az Adenobatos (Glaudulosi Focke) valamennyi fajától eltér, mert ezek tervszerüen zöldlevelüek. Ha a R. Cassoviensist két faj kereszteződéséből származtatjuk, a mi systematicai bélyegeinél fogva könnyen lehetséges, akkor a R. Cassoviensist, mint különben is könnyebb értelmezhetőség kedvéért, a R. rivularis meg a R. discolor közé kell helyeznünk. Amattól főképen a szürke molyhu levél választja el, a mely a molyhos levelü R. discolortól eredhet, emezzel azonban legfeljebb szürkés fehér szinére nézve egyezik meg, máskülönben tőle merőben különböző.
R. Cassoviensis quod characterem attinet, progenies hybrida ex R. discolori et R. rivulari esse videtur, posteriori affinior, a R. dicolori non nisi tomentum Rubi Cassoviensis interpretari potes. A R. rivulari et ab omnibus speciebus variettibusque Adenobati differt foliis subtus albicanti-tomentosis. Inter Adenobatum R. lamprophyllo Gremli Oesterre. Botan. Zeitschr. 1871. p. 94, etiam in Carinthia crescenti proximus, at R. Cassoviensis foliolorum forma non obovata, subcordata, sed latiore cordato-ovata, subtus canescenti-tomentosa, hauid pilis rigidis densisque micanti, turionibus haud pruinosis etc. a R. lamprophyllo longe diversus.
Nem akartuk elmulasztani, hogy Abauj-Tornának ez a két érdekessége a tudományba meg a növények systemájába bele ne kerüljön.
Végre nevezetes néhány jellemző délkeleteurópai növénynek beékelődése, a kiváló magyar flórának mintegy szigetje vagy utolsó szétfoszladozása Abauj-Torna belsejében. Ennek legkiválóbb példája a Cytisus albus, a régi Bánság és Erdély uralkodó cserjéje.
Felvidéki termőhelye abnormisnak látszik, de csak ugy látszik, mert a C. albus Abauj-Tornában meglehetős gyakori, másrészt ez a növény még fentebb, Galicziában és Sziléziában is terem. Hogy Abauj-Tornában a C. pallidus Schrad. teremne, a valóságnak meg nem felel. Igaz, hogy e név alatt a Mátrától s általában Közép-Magyarországtól kezdve e két zanótfaj földrajzi elterjedését jobban kikerekithetnők; hagynánk a C. albust délkeletinek, a C. pallidust pedig a haza közép és északibb vidékén termőnek. De ennek ellene mond a systematicai bélyeg, mert az abaujtornai zanót a délkeleteurópaival teljesen megegyező, simaszőrű. A borzas C. pallidus Budán pusztán a C. Austriacus L. elfehéredése, de kivüle más hasonló fajvegyülék valóban van a természetben, flóránkban is.
