WAGNER, JOSEF
WAGNER, JOSEF
Linz, Ausztria, 1822. Osztrák, nem nemes, r. kat. 1838- hadfi a 32. gyalog-, 1846- alhadnagy a 14. (csíki) határőrezrednél. Nőtlen. (Felesége Kováts Ilona lett.)
1848 nyarán ezrede 1. zászlóaljával a szerb felkelők ellen vezénylik, cs. kir. hadnagy lesz. Októberben alakulatával besorol a honvédseregbe, a bánsági hadtestben, ill. Arad ostrománál szolgál. Dec. 5 (1.)- főhadnagy. 1849. február elején Déván zászlóaljával csatlakozik Bem seregéhez, a piski csata után századossá léptetik elő (febr. 23/16.). Később áthelyezik az ezrede újonnan szervezett 4. zászlóaljához. Június közepétől a Csíkszeredán szervezett (július közepétől második 85.) honvédzászlóalj századosa, részt vesz a székelyföldi hadosztály harcaiban.
Nagyszebenben halálra, ill. 2 év várfogságra ítélik (1851.). 1853. kiszabadul (Josefstadtban raboskodott), Gyöngyösoroszin telepedik le. 1867. földbirtokos, a Gyöngyös városi Honvédegylet tagja. † Nagyvárad, 1907. márc. 28.
KAW: Conduite-Listen 14. GIR- 1847., Uo.: Leutenante 62/275., Közlöny 1848/181., 1849/63., Garda Dezső 32., MOL: Bm. Honv. segély 1868. 3931., HL: Rendőri megfigy. 76/16., Uo.: Orsz. Honvédegylet 30. cs. fol. 65., Tört. Lapok 1892/21., Mikár Zs. I. 46., Gyászjel. OSzK
