VASVÁRI (eredetileg FEJÉR) PÁL
Büd (Tiszabüd), Szabolcs m. 1826. jún. 14. F. Pál lelkész és Méhay Erzsébet fia. Magyar, nem nemes, görög kat. Bölcseletet és jogot végez a pesti egyetemen. 1846- gr. Teleki Blanka fővárosi leánynevelő intézetének tanára, író, költő, történész. A pesti márciusi ifjak egyik vezére. Nőtlen.
1848. ápr. 30- fogalmazó a magyar belügyminisztériumban, jún. 15- osztálytitkár a pénzügyminisztériumban. Okt. 6. – okt. 18. egy sebtében szervezett fővárosi önkéntes zászlóaljjal részt vesz a Jellačić elleni táborozásban. 1849. jan. 16. felhatalmazzák egy gerillacsapat szervezésére. Bihar és Békés megyében alakított, kb. 600 főnyi alakulatával (Rákóczi-csapat) május elejétől Bánffyhunyad helyőrségét alkotja, ill. részt vesz a román felkelők elleni harcokban. Csapatának „vezérkapitánya” (hivatalos rendfokozatot nem kapott). Július elején Buzgó László őrnagy dandárával benyomul a havasokba, melyre Bem utasítására, a szigethegységi román felkelők elleni általános támadás részeként kerül sor. A tábornok ellenparancsát, a támadás leállításáról nem kapják meg, s a magára maradt dandár a többszörös túlerőben levő felkelőktől súlyos vereséget szenved. A július 6-án Mariselnél (Havasnagyfalu, Kolozs m.) vívott ütközetben Vasvári hősi halált halt.
Thallóczy Lajos: Vasvári Pál s az egyetemi ifjúság 1844-1848/1849., Bp., 1882., Hermann Róbert: Vasvári Pál (1826-1849.) in. A márciusi ifjak nemzedéke, Bp., 2000. 27-66., KLÖM. XIV. 144-145., 273-274., 276-277., 558., Tört. Lapok 1892/14. 136. o., 1893/9. 90. o. és 16. 162. o., portré: Hadtört. Múzeum Fotóarchívum.