nagyselmeczi és ludrovai THUOLT ISTVÁN
nagyselmeczi és ludrovai THUOLT ISTVÁN
Váradolaszi, Bihar m., 1826. T. József földbirtokos, Nagyvárad főjegyzője és Draveczky Magdolna fia, az előbbi testvére. Magyar, r. kat. Gimnáziumot végez. 1844- hadfi a 9. Miklós huszárezredben. Nőtlen. (1849 szeptembertől felesége Lévay Anna, meghalt Monostorpályi, 1917.)
1848. aug. 21.- okt. 22. Bihar megye mozgósított nemzetőrzászlóaljának főhadnagyaként részt vesz a bánsági harcokban. Nov. 24 (16.)- főhadnagy az 55. (Bihar megyei) honvédzászlóaljnál, mellyel közreműködik az erdélyi hadjáratban. 1849. márc. 25 (febr. 1.)- százados alakulatánál. Jún. 12. kitüntetik a katonai érdemjel 3. osztályával. Az oroszokkal vívott júl. 20.-i vöröstoronyi ütközet végén a szorost védő magyar csapat maradványával a Havasalföldre menekül, megadják magukat a török csapatoknak.
Emigrációban marad, a vidini tábor lakója, majd Bem tábornok kísérője Aleppóban. 1851- az Amerikai Egyesült Államokban él, ahol lovardát alapít, ill. vezet Bostonban. 1866. hazatér. 1867. a Debrecen városi Honvédegylet tagja. A kiegyezés után egy ideig országgyűlési képviselő. Gazdálkodóként halt meg, Monostorpályi, Bihar m., 1893. dec. 30.
KAW.: Gb. 9. HR 1841-1848 13/1. (hibásan: Tóth István), Hellebronth Kálmán 411., Közlöny 1848/170., 1849/63., Nagy: Háromszék LXXXVIII., MOL.: ONőHt. Ált. 1848. 3073., Veress Sándor I. 46., Dancs Lajos 95., Szalczer Sándor 353., Jánossy Dénes II. 564., 635., Mikár Zsigmond I. 41., Tört. Lapok 1894/4., Gyászjel. (Kobzos Kis Tamás, Bp., szívességéből).
