PÓSCH (POSCH) MÁRTON
PÓSCH (POSCH) MÁRTON
Buda (Várkerület), 1802. júl. 7. P. Ádám szolga és Schiwenek Eleonóra fia. Német, nem nemes, r. kat. Ötvös mesterséget tanul. 1827- közvitéz, 1837- őrmester, 1848. máj. 31- hadnagy a 9. Miklós huszárezredben. Özvegy (felesége 1842-1846. Podhaisky Mária volt, később Schütz Katalin lett, meghalt Arad, 1906).
Ősszel részt vesz a Jellačić elleni harcokban. Okt. 19 (16.)- főhadnagy ezredénél a honvédseregben, osztályával a drávai hadtestben szolgál. Dec. 7 (1.)- századkapitány a Pest, majd Békés megyében szerveződő 16. Károly huszárezrednél. 1849 tavaszán lovasbaleset éri (a kezét eltöri), felgyógyulás után bevonul ezrede Közép-Tiszai seregben szolgáló osztályához. Jelen van a júl. 20.-i turai, aug. 3.-i újszegedi, aug. 5.-i csatádi, aug. 9.-i temesvári összecsapásokban. (Júl. 25. Perczel Mór tábornok a katonai érdemjel 3. osztályára terjesztette fel.) Borosjenőn teszi le a fegyvert.
Aradon halálra (1850. febr. 15.), ill. 10 év várfogságra (márc. 4.) ítélik. Aradon raboskodik, 1852. jún. 16. kegyelmet kap. Később uradalmi gazdatiszt, 1868. írnok. Arad város nyugalmazott hivatalnokaként halt meg, Arad, 1896. ápr. 26.
KAW.: Gb. 9. HR 1841-1848 2/90., Uo.: Trauungsbuch 9. HR 1842., Közlöny 1848/182., MOL.: Hm. Ált. 1849. 26339., HL.: Aradi hadb. 113/12 2/371., Uo.: General Kommando 244., Tört. Lapok 1896/8-9. 81. o., Waltherr Imre naplója (Hazánk 1889. 12.), Szül. akv.: MOL A 14., Gyászjel. OSzK
