OBEREIGNER EMIL
OBEREIGNER EMIL
Selmecbánya, 1822. nov. 10. O. Antal és Peltzer Erzsébet fia. Német anyanyelvű, magyar nemes, r. kat. Diák. Nőtlen. (1852. megnősült.)
1848 októberében beáll a Zólyom megyében alakuló (későbbi 64.) honvédzászlóaljhoz. A Felső-Magyarországra betört császáriak ellen vívott budatini ütközetben megsebesül (dec. 11.) 1849. jan. 30 (1.). hadnaggyá léptetik elő alakulatánál, de a 2. Zólyom megyei önkéntes (későbbi 124. honvéd-) zászlóaljnál lesz hadnagy, majd márc. 15. főhadnagy, a fel-dunai hadtestben. Márc. 17. kérésére leszerelik (sebe nem gyógyult be). Máj. 20- főhadnagy a besztercebányai térparancsnokságon. Júliusban a komáromi várőrséghez menekül. Aug. 18 (16.)- százados az itt alakult 201. zászlóaljban a vár feladásáig.
1867. özvegye Zólyom megyében él.
Rényi Rezső 76., 152., Közlöny 1849/15., 113., Komáromi Lapok 1849/64., Hadtört. Múzeum: Kézirattár 9107., MOL: Hm. Ált. 1849. 15485., 18499., 22313., Uo.: Bm. Honv. segély 1868. 3647., HL: Rendőri megfigy. 69/1., Szül. akv.: MOL C 843.
