DUNYOV ISTVÁN
DUNYOV ISTVÁN
Vinga, Temes m. 1816. júl. 28. D. István gazdálkodó és Lovrov Dominika fia. Bolgár eredetű elmagyarosodott családból származott. Nem nemes, r. kat. Az aradi gimnáziumban végez. 1843. ügyvédi vizsgát tesz, ügyvéd Aradon, a város aljegyzője. Nőtlen. (1871- felesége Talamini, Antonietta, olasz, meghalt 1887.)
1848 júliusában Arad város mozgósított nemzetőrszázadával Nagybecskereken teljesít szolgálatot. Október-novemberben hadnagyként részt vesz Gál László őrnagy Arad- és Zaránd megyei román felkelők elleni hadjáratában. 1849. jan. 13 (1.)- honvéd főhadnagy, Gál segédtisztje. A Délvidéket felszabadító hadjárat során századossá léptetik elő (márc. 30 /16). Júliustól a tartalék (a későbbi X.) hadtest karsegéde, továbbra is Gál László ezredes oldalán. A júl. 20.-i turai ütközetben megsebesül, az aradi kórházba kerül. A Fel-dunai hadsereghez csatlakozva Világosnál teszi le a fegyvert.
1851 októberétől Pesten hadbírósági eljárás folyik ellene, halálra (1852. ápr. 24), ill. 10 év várfogságra (júl.15.) ítélik. Josefstadtban és Königgrätzben raboskodik, 1857. máj. 8. kegyelmet kap. 1859. emigrál és belép Garibaldi seregébe. Ezredesként Volturnonál súlyosan megsebesül (1860. okt. 1.), bal lábát amputálják. Haláláig az olasz kormánytól kapott nyugdíjából él. † Pistoia, Olaszország, 1889. aug. 29.
Lukács Lajos: Garibaldival a szabadságért. Dunyov István élete és működése 1816-1889. Bp., 1968., Közlöny 1849/3., 68., HL: Pesti hadb. 1852-9/38., HL: Rendőri megfigy. 59/168., MOL: Hm. Ált.: 1849. 170., portré: Hadtört. Múzeum Fotóa.
