BALOGH SÁNDOR
BALOGH SÁNDOR
Keszthely, 1827. nov. 21. B. Ferenc gombkötő és Böröndi Anna fia. Magyar, r. kat. Jogot végez Győrben. Joggyakornok. Nőtlen. (1862- felesége Schweidel Sarolta /Karolina, S. József ’48-as honvéd tábornok lánya, meghalt Bp., 1923.)
1848 decemberétől a Hadi Főtanoda hallgatója Pesten. 1849. jan. 30- tizedes, febr. 21- őrmester, ápr. (márc.16)- főhadnagy Hatvani Imre szabadcsapatában, a zarándi hadosztály kötelékében részt vesz a román felkelők elleni harcokban. Július végén áthelyezik a Nagyváradon szerveződő 141. honvédzászlóaljhoz. Aug. 10. a 47. honvédzászlóaljhoz osztják be, az I. hadtesthez. Állítása szerint a világosi fegyverletétel előtt százados lett.
1849. nov. 13. besorozzák az 59. gyalogezredbe. 1857. jún. 30. leszerelik. Jogi és tanári diplomát szerez. Ügyvéd a fővárosban, a kiegyezés után ismert jogász, a jogtudományi államvizsga-bizottság tagja. A Honvédegyletek Országos Választmányának tagja, a Szent István Társulat alelnöke, stb. „Galánthai” előnévvel nemességet, 1911. udvari tanácsosi és lovagi címet kap. † Budapest, 1916. nov. 25.
Szül. akv.: (Benda Gyula egyetemi tanár, Bp., szívességéből), Közlöny 1849/70., MOL: Hm. Ált. 1849. 5787., Hadtört. Múz. Kézirattár 1848/49 0248/Em., KAW: Gb. 59. LIR. 1851-1857 25/45., Mikár Zsigmond I. 160. és II. 52., Vas. Újs. 1911/10. (portré ui.) és 1916/49., Gyászjel. OSzK
