Zsolt 78

Teljes szövegű keresés

Zsolt 78
Zsolt 78.1
(Aszaf tanítókölteménye.) Népem, figyelj tanító szavamra, hallgassátok meg szám tanítását!
Zsolt 78.2
Példabeszédre nyitom meg ajkam, ősidők titkait hirdetem nektek,
Zsolt 78.3
amit hallottunk, amit megismertünk, s amit őseink beszéltek el nekünk.
Zsolt 78.4
Nem titkoljuk el fiaink elől, hanem hirdetjük a jövő nemzedéknek. Az Úr dicső tetteit, erejét, és a csodákat, amelyeket művelt.
Zsolt 78.5
Ám parancsul adta Jákobnak, s mint törvényt rendelte Izraelnek, hogy amit kinyilatkoztatott az atyáknak, azt hirdetniük kell fiaiknak,
Zsolt 78.6
hadd ismerjék meg a jövő nemzedékek, a fiak, akik majd születnek. Aztán ők kelnek fel és tovább hirdetik gyermekeiknek.
Zsolt 78.7
Hogy Istenbe vessék reményüket, ne feledjék el Isten tetteit, hanem teljesítsék parancsait.
Zsolt 78.8
Ne legyenek, mint atyáik voltak: nyakas, pártütő nemzedék; nemzedék, amely ingatag szívével nem volt hűséges Istenéhez.
Zsolt 78.9
Efraim fiai, az íjászok az ütközet napján megfutamodtak.
Zsolt 78.10
Isten szövetségét nem tartották, s vonakodtak törvénye szerint élni.
Zsolt 78.11
Elfelejtették tetteit és csodáit, amelyeket még láthattak.
Zsolt 78.12
Csodákat tett az atyák szeme láttára Egyiptom földjén és Tánisz mezején.
Zsolt 78.13
Szétválasztotta a tengert, s engedte, hogy átvonuljanak; a vizet feltorlaszolta, mint valami falat.
Zsolt 78.14
Nappal a felhőben vezette őket, éjjel pedig a tűznek fényénél.
Zsolt 78.15
Megrepesztette a sziklát a pusztában, s a kicsorduló forrásból bőven adott inni.
Zsolt 78.16
Patakokat csalt elő a sziklából, és vizüket bőven árasztotta.
Zsolt 78.17
S mégsem szűntek meg vétkezni ellene, szembeszálltak a pusztában a Fölségessel.
Zsolt 78.18
Szívükben kísértették Istent, mohóságukban ételt követeltek.
Zsolt 78.19
Zúgolódtak Isten ellen s így szóltak: „Tud-e Isten itt a pusztában asztalt teríteni?”
Zsolt 78.20
S lám, rácsapott a sziklára, és megeredt a víz, előtört a forrás. „De tud-e népének kenyeret adni, és húsételről gondoskodni?”
Zsolt 78.21
Hallotta ezt az Úr és haragra gerjedt, tűz csapott fel Jákob ellen, haragja fellobbant Izrael ellen.
Zsolt 78.22
Mert nem hittek az Istenben és nem bíztak segítségében.
Zsolt 78.23
De ott fenn parancsot adott a felhőknek, s megnyitotta az egek kapuit.
Zsolt 78.24
Mannát hullatott az égből eledelül, égi kenyeret adott nekik.
Zsolt 78.25
Az erősek kenyerét ette az ember, ételt küldött nekik bőségesen.
Zsolt 78.26
Keleti szelet támasztott az égből, s hatalmával fölkeltette a déli szelet.
Zsolt 78.27
Húst hullatott rájuk homokeső módján, szárnyas madarakat, tenger fövényeként.
Zsolt 78.28
Táboruk közepén hullottak le, sátraik mellé körös-körül.
Zsolt 78.29
Ettek és jóllaktak; így teljesítette kívánságukat.
Zsolt 78.30
De még éhségük meg se szűnt, az étel még szájukban volt,
Zsolt 78.31
Isten haragja újra fölgerjedt ellenük. Nagyjaik közé a halált vetette, Izrael ifjúságát leterítette.
Zsolt 78.32
De ők azért tovább vétkeztek, csodáinak nem adtak hitelt.
Zsolt 78.33
Ezért napjaikat megrövidítette, éveiknek hamar véget vetett.
Zsolt 78.34
Ha megverte őket, keresni kezdték, megtértek és kérdeztek utána.
Zsolt 78.35
Eszükbe jutott, hogy Isten a sziklájuk, a fölséges Isten a szabadítójuk.
Zsolt 78.36
Mégis megcsalták a szájukkal, nyelvükkel hazudtak neki.
Zsolt 78.37
Szívük nem volt egyenes előtte, szövetségét nem tartották hűségesen.
Zsolt 78.38
Bűneiket mégis elengedte, nem pusztította el őket. Újra meg újra fékezte haragját, nem zúdította rájuk indulata árját.
Zsolt 78.39
Gondolt rá, hogy csak testi lények, olyanok, mint a fuvallat, amely eloszlik és nem tér vissza.
Zsolt 78.40
Hányszor gerjesztették fel haragját a pusztán, hányszor okoztak neki gondot a sivatagban!
Zsolt 78.41
Kísértették Istent újra meg újra, keserűséget okoztak Izrael Szentjének.
Zsolt 78.42
Nem emlékeztek vissza a kezére, sem a napra, amelyen kiszabadította az ellenség hatalmából őket.
Zsolt 78.43
Amikor jeleket művelt Egyiptom földjén, és csodatetteket Tánisz mezején;
Zsolt 78.44
amikor vérré változtatta folyóikat, és patakjaikat, hogy senki ne ihassék.
Zsolt 78.45
Legyeket küldött rájuk, hogy halált okozzanak, és békákat, hogy pusztulást hozzanak.
Zsolt 78.46
A rovaroknak bő aratást adott, a sáskáknak adta munkájuk gyümölcsét.
Zsolt 78.47
Szőlőjüket elverte záporral, fügefáikat faggyal, jégesővel.
Zsolt 78.48
Marhájukat dögvész pusztította, nyájaikat villámmal sújtotta.
Zsolt 78.49
Haragjának tüzét szórta rájuk: bosszúság, gond, zaklatás, ártalom tömegét.
Zsolt 78.50
Szabad folyást engedett haragjának: nem kímélte őket a haláltól, s állataikat sem a pusztulástól.
Zsolt 78.51
Lesújtott minden elsőszülöttre Egyiptomban, Kám sátrainak elsőszülötteire, mindnyájukra.
Zsolt 78.52
Népét kihozta, mint a juhokat, s átvezette őket a pusztán, mint a nyájat.
Zsolt 78.53
Biztosan vezette őket, hogy ne tévelyegjenek, s ellenségeiket elnyelte a tenger.
Zsolt 78.54
Elvezette őket szent földjére, a hegyekre, amelyeket jobbja szerzett.
Zsolt 78.55
Szemük láttára elűzte a pogányokat, és nekik adta földjüket örökségül; a pogányok sátrába Izrael törzseit telepítette.
Zsolt 78.56
Mégis megkísértették a Fölségest, kihívták maguk ellen, s nem tartották meg törvényét.
Zsolt 78.57
Mint az atyák, a hűséget megszegve, ők is elfordultak; mint a csalfa íj, eltérültek.
Zsolt 78.58
Magaslataikkal kihívták haragját, bálványaikkal féltékenységre ingerelték.
Zsolt 78.59
Isten hallotta, s indulatra gerjedt: elvetette Izraelt egészen.
Zsolt 78.60
Elhagyta lakóhelyét Silóban, a sátrat, amelyben az emberek közt lakott.
Zsolt 78.61
Hatalmát a fogság prédájára hagyta, dicsőségét ellenség kezére adta.
Zsolt 78.62
Népét kiszolgáltatta a kardnak, szívét harag töltötte el öröksége ellen.
Zsolt 78.63
Fiaikat tűz emésztette meg, leányaik nem mehettek férjhez;
Zsolt 78.64
papjaik kard élén hulltak el, s özvegyeiknek sírni sem volt szabad.
Zsolt 78.65
De aztán mint álomból, fölserkent az Úr, mint a harcos, aki fölkel a bor mellől.
Zsolt 78.66
Ellenségeinek a hátába csapott, és örök szégyent hozott rájuk.
Zsolt 78.67
József sátrát elvetette, s nem foglalta le Efraim törzsét sem.
Zsolt 78.68
Júdát választotta ki magának, a Sion hegyét, melyet szeretett.
Zsolt 78.69
Mint égi magaslatot, úgy építette a szentélyt, szilárddá tette, mint a földet, amelyet örökre megteremtett.
Zsolt 78.70
Kiválasztotta szolgáját, Dávidot, a juhok aklától hozta el.
Zsolt 78.71
Az anyajuhoktól szólította el, hogy legeltesse Jákobot, a népét, Izraelt, az ő örökségét.
Zsolt 78.72
Ő szívének egyszerűségében legeltette, s hozzáértő kézzel vezette.

 

 

A témában további forrásokat talál az Arcanum Digitális Tudománytárban

ÉRDEKEL A TÖBBI TALÁLAT